Szegedről hazafelé, a Keletiben ülök éppen a vonaton, de:

M azt mondta, hogy az volt a bioszt érettségin, hogy egy növényt vízbe tesznek, és a vízben buborékok jelennek meg a növény/víz fázishatáron, változik-e a víz pH-értéke ennek következtében. A dolog egyik fele, hogy a dudva fotoszintetizálni kezd, ezért oxigént termel, ami buborékok formájában kiválik. A feladat második részét a Nyugatiban oldottam meg telefonon keresztül, ugyanis ha tényleg oxigénről van szó, akkor az a vízben tutira oldódik, és ha oldódik, akkor a kétszeresen negatív töltésű ionja formájában, negatív töltés révén pedig a lúgos tartományba tolja el a víz pH-ját. *flies away*

Egyébként a mai nap arra szánódott rá, hogy vonattal oda-vissza megjárom szegedet, nem azért mert az egy olyan jó dolog (reggel 6.28-kor indultam Miskolcról, és fél 11-re érek vissza), hanem mert az alkalmazott kémia tanszéken beszélgettem a leendő tudományos vezetőmmel. Amikor Dani, az elszármazott nanós mutatta, hogy Szegeden a doktoranduszok saját maguk használhatják a TEMet(!!) és a SEMet, meg az összes többi berendezést amikor csak szükségét érzik, na én abban a pillanatban eldöntöttem, hogy én ott akarok élni, abban a laborban ott. Ez egy röpke kiruccanás volt a valhallába meg vissza. Amikor a leendő főni mondta, hogy ő igazából egy kicsit számít rá, hogy már nyáron munkába állok nála, akkor egy kicsit nem vágtam rá egyből, hogy not.