RS Puppis. Halovány csillag a déli égbolton, a Hajó fara csillagképben, szabad szemmel éppen már nem is látszik. Nem is különösebben híres, a csillagképhez tartozó angol wikipedia oldal meg sem említi a létezését, diszkréten pislákol ott nagyon messze, a világ elől elvonulva.

6500 évig tart, amíg ideér az RS Puppis fénye. Nem valami óriási csillag, csupán kétszázszor akkora mint a Nap, tízszer olyan nehéz, és tizenötezerszer olyan fényes. Félénken viselkedik; csillagköd takarja el szelíden szürkés-kékes fényét, fátyolszerű porlepel mögül pislant ránk, pislogásai közt porfátylában visszhangzik a fény.

Az RS Puppis Cepheida-típusú változó. A világegyetem milliárdnyi világítótornya egyikeként a méretét és fényességét szabályos időközönként változtatja.

Annak idején, amikor Asszonypajtást először pillantottam meg, a csillag felfúvódott és pislogott egyet. Majd idővel szépen leeresztett, halványodni kezdett. Amíg nálunk hónapok teltek el, a csillag szépen, komótosan újra felfúvódott, fényével szórta tele a közeli csillagközi teret, majd lassú sóhajjal ismét leeresztett. Azóta az RS Puppis pontosan huszonötször hunyta le csillagszemét, majd tekintett újból a világra. És ma ismét meg fogom pillantani Asszonypajtást.

A hobbim: változócsillagok periódusidejében mérni az évfordulóinkat.