Nálunk egy ideig az volt a szokás a gimnázium ideje alatt, hogy 100 forintot kapok ötösönként. Ami egyrészt a tanulásra motivált engem, másrészt nem is motivált annyira nagyon, mert én már eleve motivált voltam, és a 100 forint az tíz évvel ezelőtti árfolyamon is csak 100 forint volt, amiből egy palack ásványvizet vagy egy kakastaréjt lehetett venni a büfében, így nem is kellett nagyon beleszólnia senkinek, hogy mit vegyek és mit ne. Aztán egy idő után, amikor itthon elfogyott az apró, inkább lemondtam a zsebpénzkapás jogáról, mert túl sok macerával járt volna. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. A mostani rendszert jobban szeretem, hogy nonprofit módon megdolgozom a pénzemért.