Ja igen, a múltkor különböző social engineering módszerekkel megpróbáltam lenyomozni az alsós osztálytársaimat, akikkel másodiktól negyedik osztályig (azaz összesen három évig, a nevükre is alig emlékeztem, nem hogy még arra hogy kit hagytam ki) voltam öszezárva egy osztályterembe (a listáról két emberrel még további 8 évig is). Csupán érdekelt, hogy kiből mi lett az évek során. Mármint kapcsolati státuszt nem vizsgáltam, ugyanis tapasztalat, hogy a közösségi oldalakon nem teljesen őszinte az ember, és ez negatív irányban befolyásolja az eredményt (magyarul nem mindenki írja ki, hogy kapcsolatban vagy házas, az emberek nagy része letojja hogy ezt megossza másokkal) (aminek én örülök, mert az a tapasztalat, hogy ennek ellenére arányaiban igenis sokan találták meg életük párját).
Szóval a lista.
Szóval a lista.
Sajnos van pár ember, akiről semmit sem sikerült kiderítenem, méghozzá vagy azért, mert túl sok hasonló nevű ember között vegyülnek el, vagy pedig azért, mert érthetetlen módon a három legismertebb közösségi oldal is 0 találatot ad ki a nevére. Illetve B. Leventéről -jellegzetes nevének hála- annyit derítettem ki, hogy gitáros alapítótag volt egy közepesen híres punkrock bandában hat-nyolc évvel ezelőtt, amely bandáról 5 évvel ezelőtti az utolsó információ amit találtam. Sz. Tamásról pedig azt, hogy bár ugye velem egykorú, már van neje és egy legalább két éves gyerkőce. Tudom, kapcsolati státuszt nem illik vizsgálni, de akkor is olyan mindfuck, hogy a legutolsó emlékem az, róla, hogy Ildikó néni kizavarja a teremből hisztizésért, most meg ott mosolyog a fényképezőbe életvidáman a családjával, és cukik. És az arca ugyanúgy néz ki. És ez mindfuck. Ja meg ami meglepő még, hogy Sanyi, eredetileg az egyetlen kisebbségi származású az osztályban (viselkedésében is, sokszor bukott, nem is kell ragoznom szerintem) a sors fintoraként a város egyik művelődési házában dolgozik, a munkaköréről nincs információm. Erika lett később a másik kisebbségi, állítólag gimnáziumi végzettséget szerzett, ő jelenleg egy kórház idegsebészetén ápoló.
Nem tudom, hogy ezen információk melyike lesz még hasznos a későbbiekben, de mindenesetre érdekes.
4 komment:
Ezek tényleg érdekesek. Azért nálam hozzátehetnéd, hogy Németországban, ugyanis a kivándorlás első lépéseként egyelőre már az is jó, hogy nem pincér vagy mosogató vagyok :) és nem portás, hanem recepciós. Vendégekkel beszélek, papírmunkát végzek, stb.
óbocs :P Egyébként nem bunkóságból kérdezem, hanem abszolút ártatlan kíváncsiságból, de te miért nem a szakmádban helyezkedtél el rögtön odakint? Mi ennek a története?
Az nem olyan egyszerű. Nem tudom, kerestél-e már állást, de azért ez egy több hónapos folyamat. Addig is találnom kellett valamit, amivel egyáltalán pénzt lehet keresni. És ezt találtam, és aztán még meg is tetszett. Na nem a recepció, hanem megláttam a lehetőséget, hogy innen könnyen és gyorsan feljebb lehet lépkedni, és egy gazdászdiplomával akár 2 év alatt front office manager lehetek, még 2-3 év múlva meg kisebb szállodának az igazgatója is. Akár. Szóval maradtam itt, és ha emlékszel, pont alsóban mondtam, hogy szállodaigazgató akarok lenni :)
Aztán valahogy mégis meguntam, és habár még mindig nem lenne ellenemre egy ilyen "karrier", már mégse tetszik annyira a dolog, nem akarok 2-5 évet végigszopni kevés fizetéssel, nagy felelősséggel (kassza), úgyhogy idéntől kezdve mégis keresek valami állást a szakmámban. Ami viszont nem lesz egyszerű.
Szóval a "szállodában portás" kicsit tényleg degradáló. Mert egyrészt van a portás, aki csak ül és vigyáz, a recepciós azért ennél lényegesen több, foglalásokat kezel, vendégekkel tárgyal, mindenféle papírmunka stb. Másrészt azért ez egy lépés a kivándorlásban, mondjuk az első lépés, és mint mondtam, akár pincér is lehetnék vagy mosogató, legtöbben úgy kezdik. Szóval nekem még egész jó dolgom van. Harmadrészt én önerőből ki tudtam költözni egy idegen országba és saját magamat tartom el, míg te még mindig otthon laksz :P
Hmm, értem, bocsi a "szállodában portás" miatt, most árnyaltad számomra a dolgokat.
Másrészt én még mindig itthon lakom, (mi itthon is akarunk maradni) és ennek ellenére nekem önerőből el kell tartanom magam, és magamon kívül még egy embert. Tudom, paradoxonnak hangzik, meg mondhatnád hogy de itt vannak a szülők is és mégis miről beszélek, de az a helyzet, hogy a szülők se vándorolnak ki, és bizony nagyon konkrétan anyagilag nem képesek a mi eltartásunkra azon kívül, hogy helyet biztosítanak számukra a házukban, és szerető és támogató közeget.
Szóval számomra a "te még mindig otthon laksz" degradáló, mintha az bármilyen kapcsolatban lenne azzal, hogy ki kit tart el :P
Harmadrészt ősztől lehetőségem adódik megszökni az Asszonnyal jó pár évre Szegedre, szóval a jelenlegi állapot nem fog sokáig fennállni.
Megjegyzés küldése