Pesti nap Asszonypajtással. Legelőször is elmentünk a Tropicariumba, oda már régóta akartunk. Láttunk ott sok érdekes lényt. Először volt ugye az esőerdős rész, ahol fura módon volt valami balkáni gerle (Streptopelia decaocto), ami nem tudom hogy került oda, mert az esőerdő az nem a balkán. De mindegy, a teknősok cukik voltak ahogy egymáson próbáltak sikertelenül átmászni, az alligátor meg egykedvűen ücsörgött a vízben. Aztán beszimulálták hogy akkor most esik az eső (paravánt húztak a tetőablakra, és zuhanyrózsából vizet kezdtek locsolni), erre az alligátor, akinek eddig is csak a szeme volt kint a vízből, ehh, f*szom-arckifejezéssel komótosan alámerült.

Tömeg volt, rengeteg gyerek akik hozták a szüleiket, akik aztán akaratukon kívül is(?) rengeteg baromságot meséltek a gyerekeknek az élőlényekről, többek között azt, hogyan falná fel őket a piranha ha beleesnének abba a tartályba (not, a piranha nem eszik egészséges állatot), a piranháknak meg ez egészen nyilvánvalóan nem tetszett, ezért csak álltak ott egyhelyben a vízben, és rendkívül elítélő módon nézték a látogatókat. Pont úgy, mint Giorgio, a kaméleon. Voltak még egyéb állatok, mindenféle látványos porcos- és sima hal, rákok közül csak tisztogatórákot találtam, a többi érdekes módon kihaltnak tűnt, de később az ajándékboltban legalább vettem egy plüss integetőrákot, mert olyan vidám képe volt és jej. Volt cápamedence, ahol ment a parasztvakítás, karácsonyfát tettek a közepébe az aljzatra, és a búvárok kezdtek állatsimogatással menőzni, bírtam volna ha valamelyik elfingja magát a víz alatt, vagy mondjuk nem kivénhedt dajkacápával spanol, hanem egy kifejlett pöröllyel vagy fehércápával. De így is elég látványos volt. A pörölycápahiányomat pótoltam aztán később az ajándékboltban (varázslatos hely), az egyik plüssnek olyan fejet varázsoltam, mint aki elmesél egy szerinte kurvajó faviccet, aztán várja hogy leessen.

Egyébként utána lehetett ráját is simogatni, ami engem nem hozott nagyon lázba, bár a ráják azok menők, mert akármit is gondoljanak a világról, mindig vigyorog a szájuk alul, és nagyon állat módon tudnak az aljzat felett úgy úszni, hogy minimálisan kavarják fel az iszapot, és ki elhetett próbálni az egyik gépnél, hogy mekkora feszültséggel csípi meg a kezünket a csípője farka. Volt egy másik gép, ami tulajdonképpen három kötél volt, hogy mekkora erővel zárulnak egyes állatok állkapcsai, és meg lehetett húzni a köteleket, hogy ekkorával. Ennek szerintem semmi értelme nem volt, jobb lett volna ha olyankor tényleg egy állkapocs zárul a delikvens kezére, hogy nesze bmeg, ennyivel, az úgy éeltszerűbb lett volna. Na mindegy, ezen kívül tetszett.

A Tropikárium után vissza a Ferenciek terére, ahol M egy barátnőjével találkozott, én pedig mentem a Puli központba, ugyanis ma érkeztek haza a roverek. Szétszedtük, először a csomagolásukat, majd aztán őket magukat is, összegyűjtöttük róluk a port, amit én megkaptam és hazahoztam némi SEM- és EDS-analízisre. Megbeszéltük röviden a MaunaCast legfontosabb tapasztalatait és a jövőbeli legfontosabb irányelveket, aztán már indulnom is kellett, mert jött haza a vonatom. Ennyi volt ma.