Nagy reményekkel vágtam bele, de az első négy epizód alapján az Almost human egy elég gyenge közepest kap nálam. Tudom hogy scifi meg minden, de igazából az a bajom vele, hogy Karl Urban Dredd bíróként itt elég gyenge, a mellette ülő robotzsaru Robocopként pedig itt szintén elég gyenge. Sőt, igazából annak ellenére, hogy az egyik elvileg rendőrrobot, a másik meg elvileg egy renegát szőrösszívű megkeseredett vén nyomozó, már-már homoerotikus a köztük lévő kapcsolat, minden dialógusuknál azt vártam hogy mikor esnek végre egymásnak és dugnak egy jót a rendőrautó anyósülésén. Ez pedig gyenge. Így nem tudok egy akciósorozatot komolyan venni. Meg úgy sem, hogy ennyire kiszámíthatóan sablonos a történet. Négy epizód alatt egy fordulat sem volt, ami valamennyire is meglepett volna, a drogdíleres epizód legvégét például már a tizedik percben ki lehetett találni, onnantól meg már csak logika kérdése az odáig vezető cselekmény. Azon gondolkoztam, hogy Rudyt szívesebben láttam volna mondjuk a Stargate Universe-nél a Rókaképű Rush szerepében, de aztán eszembe jutott, hogy az itteni alteregója még hozzá képest is egy puhány kis bohóc, aki indokolatlanul vonzódik a robotjaihoz. Még jó, hogy ninscenek hosszú, érzelemmel átitatott szemezések közte és a robotgyermekei közt. Oh wait...

Igazából mindenki gyenge és idióta a rendőrségnél. Nem csoda, hogy harminc év múlva így megnő a bűnözési ráta. Nézem inkább a Szamuráj Jacket, az való nekem.

Vannak azok az utcai árusok minden decemberben, akik bódéitól nem lehet elférni az amúgy is egyre zsúfoltabb belvárosban, ezért messziről kerülni szoktam őket. Namármost, ma eldöntöttem, hogy legyőzöm az irántuk (is) érzett ellenszenvem, és megpróbálok Bailey's-es szaloncukrot szerványolni tőlük, aztán észrevettem, hogy este hétkor már mindegyik bezárta a boltot. Munkanap. Másnap munkaszünet. Este, amikor mindenki ráér és családostul a városban sétál még utoljára karácsony előtt. Ezeknek nincsen eszük. Jó, ha nem kell a pénzem, akkor nem kell.

Úgy döntöttem, hogy szerzek magamnak egy mobilt, amit lehet használni. A "lehet használni" a következő tulajdonságokat takarja kötelező jelleggel:

- lehet vele telefonálni

- smst írni (weird, de manapság sok "telefonnál" nem egyértelmű, hogy ezeket tudja)

- elérhető is vagyok rajta amikor bekapcsolt állapotban van az eszköz (ez sem mindig magától értetődő)

- alapszintű fényképezésre valamennyire alkalmas

- Java futtatókörnyezet megtalálható rajta

- nem android okosság ellenőrizhetetlen, gagyi, idegesítő szoftverrel

- nem tapizós szar. Utálom a tapizós szarokat. Normális, kiforrott technológiájú, megnyomható gomb kell nekem, amit meg tudok nyomni a zsebemben is, és érzem ha lenyomódik, és nem téveszti össze más betűvel a fos szoftvere miatt, és azt is leszarhatom, hogy karcolódik/betörik a képernyője a mindennapos használat során, mert az csak egy telerakott képernyő, és nem egy többfunkciós szar, ami ha elromlik, akkor mehet az egész a szemétbe.

- nézzen ki úgy, a) mintha nem buziknak szánnák, b) hogy ne a fancy kinézete miatt akarják esetlegesen ellopni tőlem

- ne kapjak sírógörcsöt, ha eszembe jut az ára

Ezen alapvetésekkel végül kiválasztottam a Samsung C3322-t. Eddig úgy tűnik hogy szép és jó, és tetszik nekem. Ez a karácsonyi ajándékom magamnak. Egyszer összehozhatnék egy posztot az általam használt mobilokról. Mindenki azt hiszi hogy mobilmániás vagyok, pedig valójában azért cserélgetem le őket, mert próbálok végre egy használhatót találni.