Discovery Science, Space Pioneer című műsor. Valami hosszú hajú menő fazon azt meséli, hogy az a gagyi CGI-bélésű szoba, amiben Minority report -szerűen hadonászás a vezérlés inputja és félig áttetsző digitális fotók repkednek mindenhova, az az ő adatközpontja, ahol értelmezi a beérkező adatokat. Aha, persze, nekem is van ilyenem a gardróbban.
Az ő feladata - állítja -, hogy ha az emberiségnek esetlegesen el kéne költöznie, akkor új, alkalmas élőhelyet találjon más csillagrendszerekben. A szakmája fizikus-robottervező.

So hardcore, kétségtelenül menőn hangzik, de azért én konzulensnek kijelölnék a csíra mellé mondjuk egy exobolygókutatót is, aki mondjuk látott már világűrt a szemével.

Aztán elkezd arról beszélni, hogy a Proxima Centaurira nem lehet eljutni kémiai alapú rakétahajtással. Úgyhogy a megoldás... űrlift!... öö, oké, karbon-nanocsövet húzunk négy fényéven keresztül? Bár sose mondja ki konkrétan, de nem, itt arról van szó, hogy óriási űrhajót kell építeni, és azt csak a világűrben lehet, ahova űrlifttel kell feljutni.

Szerintem nem csak én látom itt már a sokadik logikai bullshitet, de mitől lesz hatékonyabb egy batárnagy kémiai rakéta, mint egy kémiai rakéta?

Aztán meglátogat valami űrliftépítő csapatot, akik a mezőn egy felfújt labdát forgatnak, amihez madzaggal van kötve valami kavics, és a vezetőjük ott magyarázza hogy így működne. Műsor agykárosultakról agykárosultaknak. Vártam hogy elhangozzon legalább az a szó hogy centripetális, de nem hangzott, így öt perc után végül csatornát váltottam. Kezdünk elkurvulni, mint a National Geographic. Ott is folyton látványosan animált kataklizmákról van szó, szakkifejezések használata nélkül.