Valószínűleg jó ideig az utolsó hermanhét, amin részt vettem. Természetesen a legmenőbb nyolcosztályos, a peregy színeiben. Saját pólóval és virágfüzérrel. Vettünk reggel citromlevet, aztán limonádét osztogattunk, aztán Farkas tanárúr megtalált és kiöntötte nekünk a lelkét, aztán segítettünk neki a suliudvaron látványosan marhaszemet boncolni. Na az viszont érdekes volt. M pólójára csarnokvíz fröccsent. Aztán majdnem átolvasztottunk egy Xboxot 3000 fokos olvadt vassal, aztán Farkas röhögcsélve mondott nekünk valamit, aztán a végén már csak ücsörögve vártuk az eredményt. Farkas Anna cukinak talál minket, engem és az asszonyt, legalábbis erősen ezt olvastam ki a mosolyából, amikor összemosolyogtam vele a földön ülve. Nincsen ezzel gond, én is pont ugyanezt gondolom róla és a férjéről. Valami vadidegen lány például azt hitte, hogy mi testvérek vagyunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 komment:
:) csak nem tudta eldönteni h most mi van köztünk.
és részegen is azt gondolom hogy kurvára szeretlek ^^
Ez a testvéreknek nézés érdekes! Mármint inkább e dolog kapcsán az, hogy én is jópár házaspárt ismerek, akik az évek során marhára kezdenek egymásra hasonlítani arcvonásaik alapján, a korábbi fiatalabb kori fényképeikhez képest. De ismert színészek közt is találni ilyet. Ez vagy a tudatalatti korai befolyása a "hasonló legyen hozzám" választásra ami először még nem szembetűnő vagy az évek súlyára, ahogy mondás is ismert: "ki kivel hál, olyanná vál"!
Megjegyzés küldése