Tegnap éppen hazafelé tekertünk a délután idusán, M és én. Az út közepén egy kifejlett verébre lettünk figyelmesek, ami valahogy nem képes felemelni a fejét, és csak úgy botladozik ott meg fetreng. Megfogtam, az út mellett leraktam a fűre, és amíg M árnyékot vetett rá és tárcsázta Farkas tanárurat hogy mi legyen, én a kulacsom kupakjából megitattam. Nem úgy nézett ki, mint aki nagyon szomjas, és elképesztően pihegett szegény. De egy idő után felemelte a fejét és forgatta, és amikor újra meg akartam itatni, vidáman elrepült. Úgyhogy végül sikerült megmentenünk egy veréb életét ^^¸