2013. május 23., csütörtök

Én őróla még életemben nem hallottam, és arra tippelek, hogy az argentinok sem.
Én zeneművész vagyok, és én meg azt mondom, hogy szerintem meg a zene az a művészeti ág, amelyben legkönnyebben lehet ismerkedni. És én hiszek magamnak, mert szerintem is az.
De ha bálnavadász lennék, akkor azt mondanám, hogy bálnavadászat közben lehet a legjobban ismerkedni.

Egyébként meg azt üzenem a világ összes pénztárosának és bolti eladójának, hogy milliószor ütöttem már be a pinkódomat, én millió plusz egyedszer sem fogom elrontani. Az, hogy másodszorra viszont elfogadja a kódot a terminál, az kéremszépen nem azért van, mert elsőre elbasztam, csak nem ismerem be, és még csak nem is azért, mert a digitális technológia egy mágia, ami az istenek akaratától függően működik. Nem. Az azért van, mert a zsidó főnököd olcsó wifit szerelt be, mert úgy gondolta hogy az SSL-kapcsolatnak az is jó.

1 komment:

valaki írta...

Persze, van aki a pingpong meccseken tud ismerkedni. (jellemzően a legtöbb ember ott ismerkedik, választ párt stb. ahol és amivel legtöbbet foglalkozik)
Az ilyen média megnyilvánulások meg általában protokoláris jellegűek vagy épp reklámot akar csinálni a kis csaj vele az argentin-tangónak, lévén régen is a társastánc egy összejövetelre alkalmas közösségformáló dolog volt az aktuális csajozós, pasizós lehetőségeken túl.