Troll dolognak tartom, hogy piros kabátban felszállok a DVTK-szurkolókkal tömött villamosra vasárnaponként, de nem szállok le a stadionnál, hanem tovább megyek, mert ilyenkor étteremben randizunk asszonypajtással. Nem szeretem, amikor engem is szurkolónak néznek, csak mert piros a kabátom. Az viszont kifejezetten előny, hogy ilyenkor mindenki haver, és az illuminált állapotuk miatt az sem tűnik fel nekik, hogy egy Diósgyőr-focistát sem tudok felsorolni. Meg azt sem szeretem, amikor számolgatnom kell a menetrendet meg a meccs időtartamát, hogy egyáltalán haza tudjak venni. Meccs előtt és után ugyanis teljesen megbénul a város nyugati szegmense, mert a tömegközlekedés alkalmazkodásra képtelen, és a hóhelyzetben megsérült buszokat azóta is javítják. Vagy legalábbis azt mondják.