Úgy érzem hogy egy ilyen ember mellett, aki mellett teljes mértékben fel tudom vállalni a gondolkodásmódom és az értékrendszerem, és így, hogy ő még engem igazol is ezekben és megerősít, végre teljes mértékben el tudok határolódni a kortársaim, meg úgy mindenki más baromságától. Függetleníteni tudom magam tőlük, én vagyok a zen mestere, és nem kezdek pánikba esni attól, hogy én nem vagyok ilyen mint ők, hanem maximum nézek hogy wtf ez most komoly, és megjegyzem, hogy majd este vigyorogva elmesélhessem.
Annalájt mondta még tavaly, miután M-et megismertem, hogy elpuhultam. Szerintem ellenkezőleg. Több önbizalmam lett. Most már képes vagyok felvállalni, ha valakit megítélek. Finoman bár, de képes vagyok megmondani valakinek, ha objektív szempontok alapján úgy ítélem meg, hogy nem elfogadható, amit csinál.
A facebook kontaktjaim száma azóta a felére csökkent. Az aljanép kiszelektálódott. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott.
Annalájt mondta még tavaly, miután M-et megismertem, hogy elpuhultam. Szerintem ellenkezőleg. Több önbizalmam lett. Most már képes vagyok felvállalni, ha valakit megítélek. Finoman bár, de képes vagyok megmondani valakinek, ha objektív szempontok alapján úgy ítélem meg, hogy nem elfogadható, amit csinál.
A facebook kontaktjaim száma azóta a felére csökkent. Az aljanép kiszelektálódott. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott.
27 komment:
cserébe a blogod egyszerre lett egysíkú és bicskanyitogató. ez szomorú, pedig régen szerettem.
nem tudom ki vagy, de akkor minek olvasod?
ja, most már gondolom ki vagy
már nem szoktam olvasni, csak néha visszahoz a megszokás, meg hogy hátha. mindenesetre kár érte.
ki vagyok?
Először pár dolgot tisztázzunk.
1) Akárhogy nézem, a blogom nem egysíkú. Bicskanyitogató is csak annak, akinek inge, és magára hajlandó venni. Vagy aki nem bírja gyomorral azt, ahogy tudományos kísérletekről mesélek, vagy szemléletesen leírom, milyen érzés egy boldog párkapcsolatban élni. De aki ezt nem bírja, akkor annak amúgy is problémái vannak.
2) Ez egy magánblog, és nem tudom hányszor kell még elmondanom, de nekem tényleg ilyen boldog életem van, és külső nyomásra sem csinálok belőle rinya/picsablogot, akármilyen divatos is az.
3) A kritikát elfogadom, ha jogos. Úgyhogy köszönöm a szavazatot, de azért tájékozódásképpen a többi 64 embert is megkérdezném, akinek fel vagyok véve fídbe (meg azt a ki tudja hányat még, akik máshonnan olvasnak rendszeresen), hogy ők mit gondolnak. Csak a statisztika végett.
4) Ha valaki nem élvezi az életét, mert el van cseszve, arról nem én tehetek. Én csak megmondom neki, hogy én élvezem a sajátomat, mert én nem csesztem el. Mindenesetre egy boldog hangvételű posztra világfájdalommal kommentelni, na az a bicskanyitogató, szerintem.
Nem tudom ki vagy, csak tippjeim vannak. Az első tippem Annalájt, vagy ha ő nem, akkor valamelyik másik haragosom, aki magára ismert valamelyik posztomból, annak ellenére, hogy nem róla írtam, mert én nem olvasok ilyeneket. De mindenképpen lány, azt 90%-ig biztosra mondom.
én kiolvastam nyáron az egész blogot és úgy mondom, h tökre nincs különbség a posztok között, maximum annyi, h most jelen van bennük M is és nem merülnek fel azok a kérdések, amik akkor felmerültek, de ettől közel sem vált egysíkúvá. egysíkú blogokat nem olvasok. továbbá az a véleményem, ha valakinek tényleg szerethető és jó írásstílusa van, szinte tökmindegy miről ír, tetszeni fog az olvasónak, ezen nincs mit bonyolítani. engem sem érdekelnek a tudományágak, vagy a kémia, mégis elolvasom a laboros és ilyen jellegű posztokat. nem azért, mert érdekel, hanem mert élvezhetően van leírva.
egyszerűen arról van szó, h az emberek kénytelenek más boldogságáról olvasni huzamosabb ideig, hisz egy rinyablog nyilván menőbb (nem) és jobban be tudja fogadni az ember. ettől függetlenül nem értem, h ha valami más, miért kell rögtön folyton belekötni lépten-nyomon mindenkinek és elítélni azt.
a blogodból annyi jön le, hogy sok szomorú egyedül töltött év után végre lett egy barátnőd, és most úgy kell csinálni, mintha ilyen még soha senkivel nem történt volna. illetve ki kell rekeszteni mindenki mást aki nem pontosan azt és úgy gondolja amit te. ez elég alacsony érzelmi intelligenciára utal, hogy nem bírsz elfogadni semmi mást csak azt, amit te csinálsz, és ezen pörögsz állandóan. nem azt mondom, hogy rossz, ahogy a dolgokról gondolkodsz. de ettől a kirekesztéstől és felsőbbrendűségtől taszító lesz az egész. kb mint a kdnp-s kisnyugdíjasok észosztása, és rá jön még egy erős elitista sznobság is.
de tényleg, miért kell ugyanazt leírni minden héten?
Minden bizonnyal azért, mert sokak még így sem fogják fel a mondanivalója lényegét. Ha meg Koppánynak tényleg ennyire radikális nézetei vannak, ám legyenek, s innentől kezdve csakis őt tudom ismételni.
Nem olvasod rendszeresen, de az azért lejön, hogy minden héten ugyanazt írja (not)
Az alacsony érzelmi intelligencia az valószínűleg igaz (pár éve még az volt), bár azt átgondolnám, hogy ki pörög min.
Az elitista sznobságról annyit, hogy büszke vagyok arra, amire eddig vittem. Ha valaki magáról nem mondhatja el ugyanezt, az nem az én bajom. Whatever. Bocsi, hogy minden héten blogolok.
boldog párkapcsolatban élek, legalább olyan boldogban, mint ti (bár tudom, hogy ez fizikai képtelenség, mert a tiétek egy utolérhetetlenül tökéletes kapcsolat), de így is fárasztó tud lenni, hogy minden második poszt arról szól, hogy milyen boldogok is vagytok és a világon senki más nem lehet olyan boldog, mint ti. ez így egy kicsit úgy tűnik, mintha magadnak is bizonygatni kellene újra és újra. különben meg nem a boldogsággal van a baj, hanem az arroganciával, ami nálad szemmel láthatóan a boldogsággal jár együtt
"M a legtökéletesebb ember akit ismerek."
"Mindenki le van sajnálva, szarok vagytok."
Észreveszi valaki a különbséget?
Egyébként továbbra sem kötelező olvasni. Úgy háborogtok itt, mintha az lenne.
Ha valaki nem érzi ugyanezt a fenséges, különleges érzést a párkapcsolatában, amiről én írok, az szintén nem az én problémám.
Ha valamilyen módon olyan offenzív poszt kerekedik, amely nem a picsákra, hanem azokra is sértő - támadó - blabla hatással bír, akik amúgy ugyanolyanok mint mi mind életfelfogásilag, mind értékrendileg, direkt szólni szóltam négyszemközt a páromnak, hogy tegye azt egyértelművé, hogy ez nem egy általánosítás a világ összes embere számára. Így ezek után én most teljesen jogtalannak tartom ezt a szemtől szembeni direkt sértést, amit most te itt beírtál nekünk, kedves másik valaki. Ha valóban valamiféle arroganciáról van itt szó, miért mégis ezzel a párkapcsolati megjegyzéssel igyekeztél most mégis jól belénk döfni, ami szorosabb kapcsolatban áll a mi boldogságunkkal mint Koptschek arroganciájával?
M jól mondja. Aki emiatt fröcsög, annak lehetett volna annyi esze, hogy előbb értelmezi amit írok.
Aki meg nem, az nyugodtan folytassa.
A másik dolog, amin elcsodálkoztam, hogy már-már te (másik névtelen) meséled be magadnak, hogy Koptschek önmagának bizonygatja ezt a boldogságot, ami már lehet abszurdnak tűnik, de mégis igaz. Sose vitatta, hogy máshol nincs-e vagy van-e ilyen, legalábbis a normálisabb emberi réteg körében biztos, hogy nem, de erről már írtabb fentebb. Egyszerűen már nekünk fárasztó áttolmácsolni az egészet, s az érzelmesebb posztoknál kommentek hadát állni. Múltkor az volt a baj, hogy szintén a boldogságról írtunk (és nem arról, hogy mások ilyet nem élnek meg, az akkori kommentelők legalább ezt tudták értelmezni), meg sem említettünk másokat, és akkor jött a "szálljatok le a földre" "úgyis lesz még itt kurvaanyázás" és a hasonló jellegű kommentek. Ennek is már egy éve, s már az keltett felháborodást, hogy nem nekik lett igazuk. Kérdem én, ha Koptschek ezt a nevezetes arroganciáját nem is konkrét személyekre és nem is általánosan mindenkire célozza meg, minek kell mondvacsinált ügyek miatt itt tépnie mindenkinek a száját az éjszaka kellős közepén?
nem kell a száját tépnie. másik névtelennel egyetértek abban (is), hogy tényleg mintha magatoknak bizonygatnátok a dolgaitokat, szerintem akinél minden rendben van, az nem érez késztetést, hogy ezt állandóan bizonygassa hanem minden rendben van és kész, nem kell bizonyítani. ti kinek akartok bizonyítani és mit? egymásnak miért nem elég?
egy (másfél) év relatíve nem nagy idő, mondjuk egy tíz évre visszatekintve hihetőek lennétek, hogy nektek ez megy, de ez szerintem kevés idő az ilyen fajta elszálltsághoz magatoktól. nagyon szép, hogy (azt gondoljátok, hogy) együtt fogtok megöregedni, de azért erre nem kéne már előre büszkének lenni.
éjszakai szájtépésről meg, kb 15 kommentből 10-ben ti fejtitek ki hosszú írásokban a gondolataitokat. akkor? :D
(ja és nem annalájt)
Van különbség aközött, hogy magunknak próbáljuk bizonyítgatni hogy szerelmesek vagyunk, mert mi se hisszük igazán el, vagy hogy lejegyzem magamnak a gondolataimat, mert később, évek múlva is nagyon jól fog esni visszaolvasni őket, nekem is meg M-nek is, innen a saját blogomból. Persze akik ez utóbbit még sosem élték át, azok nyilván ezt a különbséget nem látják.
Gyere vissza tíz év múlva, és olvasd vissza majd ezeket a kommenteket. Mi megtehetjük, hogy előre büszkék vagyunk magunkra. Valóban, többen vannak, akik nem, és ez sajnálatos.
Lévén ez a saját blogom, nem kell összesítenem a gondolataimat, sorban tudom egymás után külön kommentekben írni, ami eszembe jut :P
én azt gondolom (lehet hogy rosszul) ha valaki nyilvános blogot ír, akkor azt mindenképpen magamutogatásból teszi, hogy mások is lássák, hogy mi történik az életében. aki csak magának ír, az csinál zárt blogot meg meghívós blogot. ugyanakkor szerintem a bloggerek valamilyen feedbackért is írnak, és hogy ilyennek vagy olyannak tűnjenek az olvasóik szemében. én csak azt mondom, hogy esetedben már visszatetszővé alakult a témaismétlés, és hogy látszólag kétségbeesetten bizonygatod hogy milyen boldog vagy. ilyenkor az olvasóban az merül fel, hogy de ha tényleg, akkor miért kell a nyilvánosságnak ennyire kényszeresen ismételni? elhisszük, barátom, elhisszük, csak azt nem, hogy te elhiszed-e.
és továbbra sem látom, hogy miből gondolod, hogy előre büszke lehetsz magadra.
Én magamnak írom, meg egy-két ismerősömnek, akiket érdekel, hogy mi van velem. És nyílt, hogy ha valaki szeretné még olvasni, nyugodtan megtehesse, mert az én blogomban vannak érdekes dolgok. És számodra meglepően hangozhat, de vannak emberek, akik szeretnek olvasni mások boldogságáról.
Én nem akarok semmilyennek sem tűnni a blogomban, sokadszorra mondom el, hogy amit én itt leírok, az úgy is van. Nem fényezek, nem villogok semmit, és tényleg szerelmes vagyok, ezt bizonyára ennyire nehéz elhinni. A témáim relatíve változatosak egy átlag bloghoz képest, ugyanis van itt tudomány, zene, lelki témák, napi történések, filmek, informatikai dolgok, elmondhatom magamról, hogy sok mindenhez értek, szóval a témaismétléses panaszt nem értem.
És ne haragudj meg, de nekem meg úgy tűnik a kommentjeidből, mint akinek köze nincs a szerelemhez. Ti nem szoktátok egymásnak mondogatni, hogy mennyire szeretitek egymást? Nem szoktad másnak mondogatni, hogy mennyire szereted őt? Vagy csak hogy ha valaki kérdezi?
Miből nem gondolod, hogy ti nem lehettek büszkék? Vagy te már eleve úgy tartod őt, hogy úgysem lesztek örökké együtt? Pont ez az amiről blogolni szoktam, amikor valakik csak azért vannak együtt, hogy ne legyenek egyedül. Igazság szerint bevallom, ilyen szöveggel kamunak tartom azt, hogy párkapcsolatban élsz.
saját vonatkozásban egy szót sem írtam a párkapcsolatokról, ezt a részt nem is értem, ha pedig általánosságban beszélsz, akkor pedig egyrészt egyetértek veled, mert csak azért együtt lenni, hogy ne legyenek egyedül, nem jó ötlet. másrészt itt megint visszajön a kdnp-s nyugdíjas példám; milyen jogon mondod meg valakinek, hogy nem jó, amit csinál az életével? ki vagy te ehhez? miért nem lehet mindenki úgy hülye, ahogy akar? a kirekesztés az ostoba emberek szokása, és te nem hiszed annak magad, ez itt egy furcsa paradoxon.
van egy olyan vonulata is a blogodnak, amikor az általad ostobának tartott embereket figurázod ki és hülyepicsázod, ebből pedig a mezei olvasónak az jön le, mintha téged ezek az emberek régen bántottak volna, és most, hogy végre van egy barátnőd akivel te is szexelhetsz, végre bosszút állhatsz rajtuk azzal, hogy ezt kiírod ide. ez eléggé gyerekes huszonpár évesen, alacsony érzelmi intelligencia ismét.
és ezek csak olvasói benyomások, nem ismerlek személyesen, a blogodból ennyi jön le.
úristen...
hát akkor közölném, h Koppánynak nincsen alacsony érzelmi intelligenciája, marha egyszerűen csak arról van szó, h első párkapcsolatban (ha működik) minden ember ilyen és így éli meg. értelemszerűen - legalábbis én biztos vagyok benne -, ha lett volna neki már ezelőtt 2-3 nője, másképp írna M-ről is és valószínűleg kevesebbet, mert élnének benne a rossz tapasztalatok. de ez annyira evidens, h az első nagy szerelem az tényleg ilyen és mindenki világgá szeretné kürtölni az igét, h dejó dolog ez az érzés meg a barátom/barátnőm, mindig vele akarok lenni, nyilván ebből származik a heti(?) közléskényszer. ugyanakkor komolyan nem értem, miért baj az, h ha többször is leírja, mennyire szereti M-et és h neki ő a legtökéletesebb lány ezen a földön és a picsák elmehetnek a búsba. neked ettől miért lesz rosszabb?
vagy ha egy nagyon primitív példával akarnék még előhuzakodni, h hétköznapiasabb legyek, akkor azt mondanám, h ez tök ugyanolyan, amikor elhagynak egy rinyás picsát és telesírja a blogját több hónapon át, h ,,jaj, miért hagytak el, mikor olyan kis tündibündi vagyok, ráadásul megtettem minden tőlem telhetőt és ez sem volt elég, minden este sírva alszok el".
azt jobban szereted olvasni vagy mi??
valamint azt sem értem, miért szívod annyira mellre ezt az egészet, érdekes, nekem sosincs semmi bajom, holott előfordult már velem is, h én sem értettem egyet azzal, amit Koppány írt. de eltekintettem tőle, mert tudtam, h nem az olyan emberekre érti, mint amilyen én vagyok (= a normálisokra)(itt konkrétan az asztalos-üveges-melles bejegyzésre célzok:D), hanem az alja fehérnépre, és ők tényleg megérdemlik, h osszák őket, végtére is szeretik, ha középpontban vannak és foglalkoznak velük.
nincs mit bonyolítani ezen.
továbbá azzal nem értek egyet, h a blog önmutogatás. a blog alkotás. mindegy, milyen jellegű. mi értelme blogot/naplót írni, ha nincs, aki elolvassa? ugyanolyan, mintha festenél egy kurva jó képet, de nem mutatnád meg senkinek, elveszik az élvezet.
Jaja, az én hibám, bocsi, összekevertelek hirtelen a másik névtelennel. Hogy ki vagyok hogy megmondjam, hogy ki mit csináljon az életével? Hát az az ember, aki élete nagy részét azzal tölti, hogy mások félresikerült párkapcsolati bullshitjeit hallgatja az iskolában, a buszon, és mindenhol. Én vagyok az, aki megmondja, hogy lenne érdemes csinálni úgy, hogy ne tinipicsa faszombölcsességek szülessenek milliónyi szakításról és válásról, meg arról, hogy a szerelem fáj, mert dehogy fáj, kurvára nem fáj, csak mindenki segg ahhoz, hogy jól csinálja. Látod, ennek is ennyi eredménye van csak, hogy mindenki idejön a blogomra flémelni. Az emberek ne legyenek hülyék úgy ahogy akarnak, mert kurvára idegesítenek engem azzal, hogy hülyék. Mert nekem kell köztük élnem, és igazából rohadt sok van belőlük. Sőt, a legtöbb pont belőlük van. Nem rekesztek én ki senkit, de nem vagyok valami muja liberális sem, aki csak eltűri amit mindenki tesz, és az internetet rinyálja tele, hogy levezesse a feszültséget.
Az a rész pedig, hogy van egy barátnőm akivel én is szexelhetek, csak szimplán tahó mondat, és sértő. Ezt nem nézem el. És ezt most komolyan írom, a legkomolyabban. És még te állsz le vitatkozni érzelmi intelligenciáról? Ez sokat elárul a te érzelmi intelligenciádról is, és arról, hogy mit gondolsz rólunk. Azt ajánlom, kurva gyorsan húzz el erről a blogról, és ne gyere vissza. Én az ilyet nem tűröm. A további kommentjeidet ehhez a poszthoz törölni fogom.
Ha már az olvasói benyomásoknál tartunk, én nem dobálóznék a gyerekes szóval ilyen kommentelési stílussal, amiben bántásod célszemélye kifejezetten mi vagyunk, de főleg Koppány. Mi értjük, mit akarsz mondani (maximum a jogosságát kérdőjelezzük meg), de te viszont mintha folyton önmagad ismételnéd, mintha mindenképp azt akarnád lenyomni a torkunkon, hogy ez az egész szerelem dolog egy nagy bebeszélés mindenki számára. Audreynak ebben nagyon igaza van, aki első szerelmes, és eddig semmit nem baszott el, s továbbra is törekedni fog rá, hogy ne bassza el, s mindezt ki is írja, az mi a kurva életért zavar téged abban az esetben, ha nem tartozol aközé a "fehér aljanép" közé, akiket (s csak őket!) szid néha a kedvesem a saját blogjában? Úgy hiszem, vitázásban mindegyik félnek el kéne fogadnia a másik nézetét, s úgy jön le, belőled ez nagyon erősen hiányzik, majd ha elértél arra az intelligenciaszintre, hogy felfogd, mi mit akarunk mondani, jöhetsz vissza.
És itt a kommentek végén megjegyezném, hogy de, a boldogság bassza is mindenki olyannak a csőrét, aki itt parádézik erről az egészről, s nem az arroganciáról. A vita hevében született kommentek épp ezt bizonyítják. Hogy megint az a téma, miért vagyunk mi büszkék magunkra, amikor még csak másfél év tömény boldogságot éltünk meg. Bocs baszd meg.
Nem, nem jöhet vissza. A szexelős dologgal kurvára felbaszta az agyam, nekem ilyen ember ne pofázzon.
S látod, pont erről van szó. Hogy rólunk is így általánosít mindenki, mert biztos csak a szexért tartjuk egymást, aztán ezt erőltetett boldogságba ágyazva toljuk ki ide az emberek elé. Aztán meg a rinya, hogy miért vagyunk kiakadva ezen. Ha nem lennénk kifejezetten érzékenyek a világ dolgaira, épp hogy leszarnánk a gonoszkodó s arrogáns kommenteket. Zárójeles megjegyzés.
Liero? :)
Szerintem mindig érdekes dolgokat tol a "zen mestere", legalábbis nekem úgy tűnik totál skizo a srác :) mert olyan megnyilvánulásai vannak, amit amúgy elég jól leplez a hétköznapi életben. (de ez inkább múlt idő, mert elég rég nem találkoztam már vele mióta MSc student)
Viszont annyit megjegyzek, azért mert valaki kíváncsiságból bele-bele olvas a postokba és burkoltabb ellenvéleményét fejti ki a dolgokról, már ha tényleg jól ismerte Koppányt előtte, még nem kell kettéharapni a torkát. Egyik ember sem nagyobb a másiknál, mindenkinek van egy véleménye és kész. Aki bölcsebb, az megtartja magának, kivéve ha felhívás érkezik rá, hogy "kíváncsi vagyok ki mit gondol erről és arról" c. fejezet... Ha Koppány most így boldog a 1st love-tól ám szíve joga, mindenki megéli vhogy, szerintem 5-10 év múlva ő is sok mindent másképp fog gondolni, de hát az ember már csak ilyen, változik az idők során, ami szintén természetes szvsz.
Megjegyzés küldése