Ma ismét az eü-laborban töltöttem a napom első felét, a fotonkorrelációs spektroszkóppal határoztam meg az általam létrehozott szuperparamágneses vas-oxid nanorészecskék átlagos hidrosztatikai átmérőjét és plidiszperzitási tényezőjét. De erről többet nem akarok mondani, mert ugye ez titkos. Az, hogy a DLS-készülék alkalmas szuszpenziók ilyetén vizsgálatára, köztudott tény ugyebár. Egyébként ott volt velem M, elvittem magammal hogy beszélgessen egy kicsit Adrival a liposzómákról és sejtfelületi antigénekről. Ezzel a lépésemmel sikeresen megmentettem egy garantált irodalom meglepetéskarótól, és az agyfasz tinidrámáktól amit a kurva osztálytársai* generálnak nap mint nap, szóval önhatalmúlag kikértem őt a suliból aznapra. Mert megtehetem, és mert ez hasznosabb neki mint az ének óra. És mert szeretem inkább magam mellett tudni, mert aki nem tudná, ő az életem. Addig is legalább ismerkedhetett egy kicsit a sejtbiológiával, meg egy felszerelt kutatólaborral. Ilyen helyen fog dolgozni később.

Bő másfél hónap múlva 23 leszek. Az már tök öreg.
Nem sok egyéb dolog történt, illetve történt még sok, csak az nem az internetre tartozik. Senkit nem ismerek aki elbűvölőbb nála, egyszerűen rajongok érte, olyanok vagyunk, mint két óvodás, akik mérhetetlenül örülnek egymásnak, hogy egy csoportba kerültek, izgatottak, és ugrándoznak örömükben. Szárnyal a lelkünk. Ki tudja már hány éve. Szerelmes vagyok belé. És rohadt jól el tudunk poénkodni mindenen.

* ez most nem indulatszó, tényleg kurvák