Köszönhetően annak, hogy az igazgatóhelyettes a haverom, (volt) hermanos diákok közül elsőként léphettem be a néhai diáktársalgó hamvaiból frissen felépült biofizkém laborba. Állat az a hely, bár kicsit a fizika tanszék elektró-laborjára emlékeztetett, de a szárítószekrényük dettó olyan, mint a miénk a nanóban. Volt ott egy nő, aki kémikus, és ő üzemeltette azt a részleget, vele nagyon jól elbeszélgettünk én és M, a kedvünkért beüzemelt egy projektorra kötött mikroszkópot, de miután elárultam neki a végzettségem, a használatát már inkább rám bízta (igazából ez állati menő dolog, lévén hogy először lát engem, én meg a helyet). Nézegettünk vele permanganátot és konyhasót, és megbeszéltük, hogy többféle és jobb mikroszkópok kellenének, csalódottságomat fejeztem ki amiatt, hogy elektronmikroszkóp például nincs is, pedig annak az üzemeltetését boldogan vállalnám egyetem mellett. Ezt el is fogom mondani nekik holnap. Holnap is megyek. Szóval megmutatta a labort, elkezdtük fikázni a falra akasztott periódusos rendszert, amiben egy csomó adat tévesen szerepelt, meg rám bízták, hogy derítsem ki, mi az ami még hiányzik ebből a laborból. A demonstrációs eszközök hiányoznak, a kémikus nő még csak nem is hallott amorf karbonról, úgyhogy holnap ha suli után benézek, viszek neki mintát az összes fellelhető allotróp karbonmódosulatból, amit csak találok. Kémia labor anélkül nem létezhet, legalábbis nem a felügyeletem alatt.