Néha amikor unatkozom, eljátszom a gondolattal, hogy milyen jó lenne ha meg tudnám állítani az időt. Úgy mint a filmekben, hogy körülöttem minden más így hirtelen belassul és megáll. És elképzelem, hogy olyankor miket csinálnék. Az első másodpercben csak az tűnne fel, hogy minden elsötétül, és nem látok semmit. A fotonok nem jutnának el a retinámig. Csak akkor látnék, ha elindulnék előre. De nem nagyon akarnék elindulni, mert akkor a hátam leszaggatná a mögötte keletkezett vákuum. Szóval először nem lenne mulatságos, hogy egy helyben kéne maradnom. De ezen csak pár másodpercig aggódnék, utána már inkább azon, hogy nem kapok levegőt, mert az oxigén sem jutna el a tüdőmig. Kétségbeesetten kezdenék zihálni önkéntelenül is, és egyből feltűnne, hogy állati melegem van, szinte megsülök, a testem hőjét sem tudja elvezetni a levegő. Egyébként is mindegy, a két és feledik másodpercben leszakítaná a vákuum a mellkasomat, és szörnyű halált halnék. Lehet hogy mégsem lenne olyan fun.