[Figyelem, a relatív parciális bazmeggradiens a poszt vége felé növekvő tendenciát mutat.]
A mai nap több különböző ok miatt is pályázik a hosszú hónapok óta a legszarabb nap díjra, de az az email tette fel a trágyára a koronát, amit este hat körül kaptam. Éppen sikerült leülnöm két percre a postafiókom elé az egész napos állva görnyedésből a vegyszerek felett, és közben azt gondoltam, hogy basszameg én csak új hátteret akarok csinálni a virtuális pacim mögé, miért kell ennek a napnak ennyire törvényszerűen fosnak lennie. Aztán megnyitottam a levelet.
Kezdem a sztorit az elején. Cikket akarunk publikálni, megírtuk szép pofásra, elküldtük a kéziratot a szerkesztőnek, aki kiadta két anonim bírálónak, hogy bíráljanak le minket. Eddig stimmt. Ezt kaptuk válaszba.

Visszaküldtük tehát kijavítva. Pár hét múlva újra válasz.Itt már kezdtünk agyfaszt kapni a kötekedős fajtájától, de alázatos módon újabb kemény munkaórákat kuksoltam odabent, hogy kellően kielégítő válasszal szolgálhassak minden óhajára. Kísérleteztem mint állat, diagramokat szerkesztettünk, olyan dolgokat mértünk aminek egyébként abszolút semmi köze nem lenne a témához és érdekli a halált, szal abszolút kiveséztük a témát. Elküldtük, most már semmi probléma nem lehet vele.
Hát ezt kaptuk a pofánkba:Declined bazmeg, és ilyen módon. Az első elsőszerzős cikkem lett volna. Az anyja picsáját az ilyen embernek. Megkeresem bazmeg, holnap bemegyek bazmeg, leülök a gép elé és felkutatom a csírát hogy kiez, az anyjával szórakozzon. Publikálni fogok bazmeg milliót, a szerkesztő csak egyszer küldje el nekem lebírálni az ő következő cikkét, kicsinálom bazmeg, kicsinálom.