A mekiben éppen Mmel ettem békésen a sültkrumplit, amikor egy négyéves-forma kislány letelepedett mellettünk, hosszú perceken keresztül feltűnően bámult engem, miközben kéjesen a kisujját harapdálta és szopogatta. Aztán amikor mindezt észrevettem, elkezdett közelebb ülni, jó hogy Mmet le nem lökte a székről. Aztán a nagyi elvitte.

Meg lakik az öntészeten a multimédiás terem felett egy lény. Álmennyezet van nyár óra mióta megcsinálták, afölött meg ilyen szellőzőrendszer meg drótok meg csövek meg sok üres tér, és afölött pedig az igazi mennyezet. Reggel megyek be, hallom hogy valami szöszmötöl odafent, hallani a kis karmocskákat a lábujjain, és a hangokból szinte lehet látni hogy éppen merre mászkál. Aztán jött Béla, és mondta hogy az egyik álmennyezeti panelt azért tolta egy kicsit félre, mert volt ott fent egy madár, és hogy ki tudjon jönni, de állítólag az ki is jött onnan már rég. A szöszmötölés meg mindig úgy van, hogy óvatosan elmegy a félretolt panelig, aztán egy ideig csend, aztán hirtelen nagy robajjal elszalad a terem vége felé. Szóval mondtam Bélának, hogy az nem lehet madár, mert az nem tud ilyen gyorsan futni, max akkor ha egy csirke vagy strucc, szerintem inkább valami vérengző húsevő emlős, ami fél a fénytől mint a vámpírok, és csak arra vár hogy sötét legyen és lemerészkedik és mindenkit szétmarcangol és felhurcol oda a pokollyukba.
Aztán az egyik szünetben én voltam egyedül a teremben (a többiek cigiztek, az a sztori gondolom megvan, hogy a metesek közül én vagyok az egyetlen aki nem bagós), nézem fent a félretolt panelt, és hirtelen látom, hogy egy galamb feje néz velem farkasszemet. Megijedtem baszki.