Először is enyhén ittas vagyok, és így minden egy fokkal őszintébbnek tűnik. De a posztot amúgy kanadai synthrock hatása alatt írom, az a dominánsabb. (Ne igyatok alkoholra synthrockot., felér egy igazságszérummal. Na jó, ezt most úgy írtam, mintha én nem lennék itt mindig [túlságosan is] őszinte.)
A ma délelőtt (= három óra előtt) (jéé, szmájli) is gyorsan eltelt, én nem is tudom hogy ilyenkor mi történik, nekem ez egy az egyben ki szokott esni, ilyenkor filmeket nézek, meg fídeket olvasok, meg elvesztegetem az időmet, mi másra lenne jó az interwebz. Vasárnap délutánra meg nem tudok jobb programot kitalálni, mint *le M times* (meg máskorra sem), egyébként ő az egyetlen akivel az imád igét kapcsolatba szoktam hozni, őt ugyanis ateista létemre tudom imádni, jobban mint bármelyik istent (istennőt), megérdemli, hű de még mennyire.
Szóval a délutánt azzal töltöttük, hogy papírhajókat eregettünk engedtünk le a Szinván, amiket magunkról (meg a kutyájáról) neveztünk el, elég durva volt, az egyik hajó megfeneklett egy mocsárban, aztán elsüllyedt és fejreállt, a második már messzebb jutott, close enough módon keresztülhaladt egy vízbe belógó susnyáson, de aztán végül egy ág megakasztotta, meg talán rásegített a bazinagy kavics amit rádobtam. De a figura még mindig kapaszkodik a vízből kiálló csücskön. A harmadik, aminek a kutya volt a kapitánya, az oldalára dőlve elmanőverezett egy halálos zuhatag mellett, aztán egyből megfeneklett a nagy semmin. Ezután ücsörögtünk egy kicsit, depresszív mi-lenne-ha játékot játszottunk, aztán szkanderoztam az öccsével (mindkétszer ő nyert). Aztán hazajöttem, ja meg még muslica repült az orromba, és nem tudom hova lett, eltűnt, lehet hogy felmászott az agyamba és most ő irányít. Legalábbis a szaglóközpontomat, máshova nem nagyon juthatott. Szóval hazajöttem, de lekéstem a buszt ezért sétáltam, útközben találtam egy gasztanyét, meg volt egy kedves szefós bácsi, akin ránézésre látszik hogy fogyatékos, de ha már előreenged felszállásnál, akkor csak nem lehet olyan nagy baj a szellemi képességeivel, igaz, olyan bermudát amit ő viselt én még itthon se vennék fel, úgyhogy most nem tudom, mit higgyek. Holnap meg suli, halleluja, kezdődik a szopóág félévek közül is a legrosszabb, hétfőn délre kell bemennem, hajjaj, nem is tudom hogy fogom kibírni. Ble.