so that's the sitch

Na az van, hogy anyáék tegnap elmentek egy hétre, én meg itthon maradtam az egyik öcsémmel, mert én még ezen a héten dolgozom. Ez a hivatalos indok, valójában meg a frász akar elmenni, amikor M még csak most jött haza, meg minden itthon van ami létfontosságú a fejlődő szervezetemnek. Na jó, napfény az nincs, de van helyette sok vidámság, szeretet, pöti-danone, internetpornó, meg csoki az már nincs mert megettem, de majd holnap hozok. Szóval itt van két egyetemista fiú ebben a házban, egyikőjük se akar vásárolni és kaját csinálni, úgyhogy az a nagy helyzet hogy menthetetlenül éhen fogunk dögleni, az utolsó macskatápkonzerven fogunk összemarakodni néhány nap múlva. Vagyis ez volt a terv egészen addig amíg ma nem kaptam egy rahedli pénzt a legutóbbi színházas hakniért (itt nem volt róla szó, mert egy nagy fos darab, nem is akarok rá emlékezni), ami azért is furcsa mert ez már nem az első színházas szimfis meló volt, de az első olyan amiért tényleg kaptam pénzt, kápéban, ide a kezembe, ide ni, pont ide. Néztem is nagyot, hogy WTF, pénz?!. Szóval az lesz a vége, hogy a mekiből fognak sültkrumplimérgezéssel elszállítani. Vagy ugyanez fornettivel. Éljen az olcsó(?) és gyors kaja.
De nem, nem annyira vészes, feltaláljuk mi magunkat, voltam én már egyedül itthon, csináltam már M-mel istenien finom görög rakottkrumplit és a végén az asztalon kötöttünk ki, szóval nem kell engem félteni amíg van itthon alapanyag meg csoki. Csoki terén adományokat elfogadok a rászorulók javára. Mi azok vagyunk.

Ma pedig az idő ellenére jó napom volt, de nem is csak viszonylag jó, vagy amolyan Meh.-jó, hanem tényleg jó, tök vidám voltam egész nap, vigyorogtam mindenkire a szakadó esőben mint valami kibaszott keresztény szektás. Pedig balhé volt egy kicsit, valaki ugyanis kiírta Zotya céges netbookjára startup popup üzenetnek, hogy szopd ki a faszt, vagy valami hasonlóan szép szóösszetételt amit csakis valami művelt kutatómérnök tudós írhat. És mivel abszolút nem történik nálunk semmi hónapokig, semmi életveszélyes baleset, senki nem hal szörnyet napokig(!), így kerítettek egy csinos kis műbalhét a dolognak, és belső nyomozás indult, mindenki gyanakodni kezdett mindenkire, ment ezerrel a ferde szemmel nézés meg a célozgatás hogy kiket fognak fenékbe billenteni, de mivel én odabent olyan jó arc vagyok (de tényleg), elég hamar gyanún felülre kerültem, jobban meggondolva nekem kellett volna mégis trágár startup-üziket írogatnom ilyen fejjel, aztán meg vigyorogni. A többiek végül találtak bűnbakot, jó kis játék az ilyen, egyébként Zotya le se szarja hogy miket ír ki neki a gép bekapcsolás után, már a múlt héten is ez volt, hümmögött rá egyet oszt' szevasz. Mindegy, a jóban rosszbannál azért izgibb.

A múltkori jódszublimálós kísérlet cuccait éppen elmosni készültem, amikor találtam valami fura dolgot, sólerakódásnak tűnik a szűrőpapíron, nem tudjuk megmondani hogy mi, holnap kiderítem valami csapadékképzős kimutatási reakcióval, ha lesz kedvem. Egyre bonyolódik a dolog, először volt Agroszikla az a verzió, hogy á, ez csak a KI, és termikusan disszociál, odase neki, utána volt Megaszikla az, hogy hoppá, ez nem termikus bomlás, ez egy reakció, a titán szabadítja fel a jódot egy redoxireakcióban, és most a Szuper Agro SzikLa már ott tartunk, hogy nemhogy kijön a jód, de nem is egyedül jön ki, hanem kihoz magával valami más trutyit is amiről nem tudjuk még hogy mi. Jobb, mint egy krimi. Mindig a titán a tettes.

Mindenki ezzel az idővel van oda, pedig semmi köze semmihez, attól lesz az ember vidám, ha megtalálja azt ami(/aki) vidámmá teszi (ez épületes, megy is a napi bölcsességek közé). Meg az új RHCP-album esetleg rásegíthet. A tegnapi lepkét félálomban még elneveztem Ramsey-nek, nincs köze a szakácshoz, tökre megkedveltem, aztán reggel fájó szívvel útjára engedtem (kidobtam a faszba az esőbe). Reggelente együtt szoktam utazni Zsuzsival. Nem szóltunk most se egymáshoz. Pedig már elterveztem, hogy fogok menőzni hogy kézben viszem a laborköpenyt.
Szóval ez volt ma, a többiről, higgyétek el, inkább nem akartok tudni.
Wah. Érzem hogy élek. Nem, nem ittam még ma.