Bárki, aki csak hallott rólunk, azt hihetné, hogy á, ez is csak egy turbékoló gerlepár, de az igazság az, hogy ilyen, tömény, ipari tisztaságú szerelmet olyannyira nem látott még a világ, hogy publikációt kéne róla írni. Ennyire kiegyensúlyozott még sose voltam szellemileg. A tökéletesség egy kis szigete vagyok (vagyunk) ebben a förtelmes ká-európai városban, de tökmindegy, mert olyankor minden más irrelevánssá válik, minden olyan lesz mint egy elhanyagolható konstans egy differenciálegyenletben, integrál ef iksz dé iksz, hopp, ott volt a plusz cé, majdnem lehagytuk, mindegy, nem számít, ott egy babakocsit toló nő, MINDIG van egy babakocsit toló nő, de nem baj, hadd tanuljon a gyerek, jobb esetben előbb-utóbb ő is ezt fogja csinálni. Minden elhanyagolható, más nem számít. Szerintem fanatikus lettem. Olyan az életem, mint valami oscar-díjazott romantikus film, amiben a réten fekvő lány haját oldalról világítja meg a lemenő Nap, aztán meg úgy jön ki mindenki a moziból, hogy hja, csak kár hogy ebből semmi nem igaz. Hát üzenem a világnak, hogy pedig de, csak az a különbség, hogy ő még smink nélkül is szebb mint az összes színésznő összephotoshoppolva. Ők csak azért nem hiszik el, mert nincs saját, külön bejáratú hegyük, a tetején idilli réttel, ahol ezt megláthatják. Így jártak.

Amúgy meg nem tudom mit van oda mindenki az első csók a legemlékezetesebb dologgal, azóta már sokkal durvábban csináljuk, és mindig a legutóbbi alkalom a legemlékezetesebb. Meg amúgy is minden alkalommal más.

Meg még annyit mondanék, hogy szerintem fáj a derekam egy kicsit. Túl lett terhelve. Majd hozzászokik.

Meg örülök hogy nálam sincsenek troll kommentelők az ilyen posztokhoz, ezek szerint mindenki tudja hogy nálam jobban senki nem tud oltani. Ennyi.

Tönkrement az űberállat rock hickory verőm. Mú. Archive - Sane közben. Öt SMJZ-t tudnék venni az árából, még az is tovább bírná. Pedig az jazz. Én jazzverővel zúzok rockot, igen. Életemben nem doboltam még olyan jót, mint ma reggel, btw.