De jövő héten már szerencsére itthon lesz, elmegyek vele a parkba majd délután, csak ő meg én, lágyan átkarolja a nyakamat, ahogy egyre közelítek felé lassan az arcommal, az a gyönyörű kékesen csillogó szem, alig várom már hogy simogathassam a lágy domborulatait, ahogy beindul amikor hozzáérek a megfelelő helyen, az örökké tartó pillanatok, a manuális zoomgyűrű és a 14 megapixel, ahh.