Nagyon fontos téma, amit most helyben meg kell tárgyalnunk. Belemélyedtem a kémiai elemek megnyelvújított neveinek témájába. Nekem már azt is nehezemre esik elfogadnom, hogy mi szükség volt egy nemzetközileg használt és elfogadott rendszert úgy megmagyarítani, hogy rajtunk kívül senki ne értse, milyen alapon lehet a bizmutot kenenynek hívni, az itterbiumot meg pikenynek, de az addig oké, lelkesek voltunk, és nem törődtünk vele hogy mennyire nevetségesen hangzanak ezek a dolgok. De azt már végképp nem értem, miért kellett a vasnak, a réznek és az ezüstnek is -any/-eny végződést adni.
Btw hálistennek az ötvenhat névből ma már csak hármat használ a köznyelv (Au, Hg, és félig a Zn).

A nap többi része, marginálisan érintve.
Ma a próba annyira hihetetlenül unalmas volt, hogy kénytelen voltam rá kitalálni a WTSFSLOCPH kifejezést. what the sickfucking shitload of crap pooping hell

Egyébként meg bámulatos, hogy egyes nők (és férfiak) mennyit tudnak problémázni hülyeségeken.
Nem szövegelni kell hogy hülyén van megírva a kotta, hanem az oboaszólamot kellett volna megtanulni, még otthon.
Ha meg a 10+ fős szakirányból rajtam kívül lenne még valaki olyan szorgalmas, hogy a labor előtti este mondjuk belenéz a felkészülési anyagba, akkor nem kéne tőlem kuncsorogni el a számolási eredményeket, de még a kísérletemről készült fotókat sem, és mondjuk nem kellett volna még akkor is csak a számolással baszakodni amikor mi már a második kísérleti löttyöt dokumentáltuk, és mondjuk lett volna időtök négy óra alatt befejezni.

Egyébként meg unalmas hétvégének nézek elébe. Ilyen már nem is volt vagy három hete. De legalább kaptam ma sms-t, olyat ami nem a banktól jött. Szeretek smst kapni. Hét pont.