Meg azt sem értem, hogy miért kell inkább lecserélni Barbour End-of-Time teóriáját a Deutsch-féle újraegyesülő multiverzum elméletére pusztán amiatt, mert az utóbbi, idézem, "sikeresen lecsökkenti az aggodalmat keltő univerzumok számát, aminek köszönhetően a legtöbben kellemesebben érzik magukat tőle". W T F. Én meg attól érezném kellemesebben magam, ha a Föld lapos lenne. De ettől még nem lesz az. Valaki adjon már nekem normális kvantumkozmológiai szakkönyvet, mert ez hülye.

Schwarzchild-rádiusz, schwarzcshild-rádiusz, schwarzschild-rádiusz, na, csak megtanulom leírni, a schwarz ereje velem van.

John Wheeler meg tényleg kemény volt, de hogy a Princetonon a (2) GRAV. RADN AT TIME alá a táblára miért írta (3)-as pontnak, hogy TOOTHPASTE & EGOSPHERE } -> JET, na azt nem tudom. De ki fogom próbálni, először is szerzek fogkrémet.

Na jó, el kell ismernem, hogy ez a könyv itt az elektron-pozitron virtuális pár után a kvantumfluktuációknál kezd végre beindulni, mint egy rendes krimi. Szerintem a Planck-buborék lesz a gyilkos.

"Emellett azonban fennáll a tudatos, tehát szándékos univerzumteremtés lehetősége is." Ez a mondat priceless. (Hint: nagy sűrűségű anyagot összegyúrjuk, ráreszeljük az előre odakészített 40 megatonnás hidrogénbombára, majd a 751 fokra előmelegített sütőbe tepsistől bevágjuk néhány percre amíg aranybarnára nem sül [ólom ill. vasbeton sütőkesztyű viselése ajánlott], és voilá, máris kész az univerzum, tetszés szerint tálaljuk)
Ahogy az utolsó fejezet címe is priceless, "Az emberek paraziták". Szeretem ezt a könyvet (L), minden alkalommal meg tud lepni.