Mindenesetre nem volt poén negyven percen keresztül EGYEDÜL hallgatni a tanár néni szidalmait, hogy a semmiért (értsd: miattam) kellett hajnali hatkor felvonatoznia a fővárosból, mert bizony kurvára nincs ott rajtam kívül egy diák se, aki kíváncsi az elektrokémiára, amiből nem mellesleg jövő héten írnánk. Mert hogy ilyen az eltén negyven éve tanít és nem fordult még elő, áruljam már el neki, nálunk minden órát ilyen lazán vesznek? az ő idejében ilyet még nem lehetett megcsinálni, ez skandallum, ő bizony több ilyen hétfő reggeli órát az életbe' nem fog ezek után vállalni, én meg csak vigyorgok hülyén, hogy hát igen, öt embert hívtam abból kettő vette fel, az egyik csak simán cseszik bejönni, a másik meg beteg, de azért a kétszáz méterre lévő laborig valahogy mégis elvánszorgott sajószentpéterről, de ide meg már nem tud, de ez most egyedi alkalom, biztos az óraátállítás, meg túl korai a hétfő tíz óra, igen, biztos csak ez lehet az oka. Kedves csoporttársaim, csak szólok hogy égett a pofám miattatok, szerezzetek mástól jegyzetet.