5 óra 49 perc. A szenvedés új dimenziói tárulnak fel előttem, valahogy ilyennek képzelem a purgatóriumot is, mint a negyedik met-tech utolsó öt percét végtelenítve. Odakint sötét van. Valaki vonaglik az asztal túlfelén, mintha párzó mozdulatokat mutatna be az asztallappal. Mások a szemüket dörzsölgetik, vagy sírós ábrázattal bambulnak a füzetükbe. A tanár a táblához indul, na akkor még írjuk azért fel technológiai folyamatként az oxidált arányt az oxidált réz mólszámával, odahajolok zotyához, és lágyan a fülébe súgom, hogy én meg akarok halni.