Van az a hipertitkos dolog amiről senkinek nem beszélek, mert ha valakinek megemlíteném, hogy a tédékám mellesleg arról szól, hogy hogyan lehet speciális összetételű só olvadéka alatt in-situ karbonserősítésű kompozitot létrehozni annak ellenére, hogy a kezeletlen Al nem nedvesíti a karbonfelületeket, akkor lehet hogy az illető epilepsziás rohamot kapna ott helyben, amit én a karrierem érdekében nyilván nem vállalhatok, pedig istenbizony megnézném, hogy valakinek éppen akkor kezd el habzani a szája, amikor elhangzik az "adhéziós energia" szókapcsolat.
Szakmai hablattyal meg nem fárasztok senkit, plasztikusan szólva tehát az jelenti a problémát, hogy hogyan lehet kétszáz huszonéves szőke kultúrlantropológus csajszit beinvitálni a kettes előadóba egy véreresen száraz atomfizika előadásra úgy, hogy ott is akarjanak utána maradni, és ne keletkezzen semmiféle feszültség. Sikerült megoldanom a dolgot, akit érdekel az jöjjön majd be a véreresen száraz tédéká előadásomra. Ha akartok röhögni egy jót rajtam.
Először azt a példát akartam mondani, hogy egy liter mézbe hogyan juttatsz be permanensen apróra morzsolt hungarocelldarabkákat, de az nem lett volna teljesen reális, mert ott még bejátszik a dinamikai viszkozitás is, azt meg nem hiszem hogy mindenki látott volna már higanyt vagy olvadt üveget, úgyhogy maradok az egyetemistás hasonlatnál inkább, szőke kultúrantropológust már mindenki látott.
Azt meg hogy lehet csinálni, hogy a farmvilleben gyorsabban érjen a sárgadinnye?