Az első saját számítógépem még a nagyapámról maradt rám. Gombnyomásra megduplázódott a processzor órajele 40 megahertzre, ami már akkor is röhögnivalóan kevés volt. Arra persze jó volt, hogy éjt nappallá téve UGH!-t zúzzunk rajta tesómmal, és aztán meg felírjuk a pálya eleji kódokat. Single módban 32, team módban 30 gyűlt össze, úgyhogy most rögtön fogom magam, és kijavítom a hivatkozó wikipedia cikket, ahol 12 volt megadva, de az is hibásan. Én dobáltam a köveket, ő meg menekítette a csajokat. Meg akkoriban olyan lassúak voltak a gépek, hogy nem fagytak le sose. Illetve lehet hogy lefagytak, de nem lehetett észrevenni. Régi szép idők, amikor a monitort még meg kellett gondolni, hova teszi az ember, mert kinyúlt a faltól a szoba közepéig.
Azóta persze az a gép már nincs meg, jótékony célokra odaadományoztam a giminek, szerintem az egyik hatodikos éppen most nyálazza össze benne a memóriát, miközben a CPU-ventillátort baszogatja hozzá az asztalhoz, és azt hörgi sith-hangon, hogy "phörögj!", ProcLac pedig némán áll fölötte, és egy könnycseppet morzsol.
Azóta persze az a gép már nincs meg, jótékony célokra odaadományoztam a giminek, szerintem az egyik hatodikos éppen most nyálazza össze benne a memóriát, miközben a CPU-ventillátort baszogatja hozzá az asztalhoz, és azt hörgi sith-hangon, hogy "phörögj!", ProcLac pedig némán áll fölötte, és egy könnycseppet morzsol.
3 komment:
A te hermanos korodban is ennyire fiúcentrikus volt ProciLaci? Csak egy mondat ami eszembe jutott a postról. Az első az volt, hogy ki az az ember aki összefüggést tud hozni proci és egy könnycsepp között?:D Nem volt még olyan ebben a csöppnyi életben ami megdöntené azt a számomra evidens tényt miszerint proci és egy könnycsepp bármiféle kapcsolatban lenne egymással:D Bár ki tudja...
nem fogod elhinni, de nekem ProciLaci haverom, és mindig meg van veszve az örömtől, amikor elmegyek meglátogatni a hermanba :D
olyankor mindig csak kiosztja a feladatokat nektek, engem meg beültet magához oda a szobába, és egy csomó mindenről kell vele beszélgetnem, meg meg kell tanítanom linuxot használni.
Nem hittem volna hogy ennyire komolyan gondolta, amikor hatodikban ötös lett az első számtek dogám, és azt mondta "veled jóban leszünk" :D
Merem állítani hogy én voltam a kedvenc tanítványa. Érettségizni is infóból (is) mentem :)
Meg akkor haverkodtunk nagyon össze, amikor a Herman Ottó sír-látogatásról ő vitt engem haza, és akkor elmondtam neki, hogy az én apám is méhészkedett ahogy ő, és akkor szerintem eldobta az agyát.
Rendes tanár egyébként, csak a szívébe kell záratni magunkat :)
De amúgy szerintem se tud sírni :D de mosolyogni egyszer már mintha láttam volna.
Mondtam én hogy fiúcentrikus:D
"Veled jóban leszünk". Röhögtem egyet ezen a mondaton, de ki hitte volna, hogy ilyen igazakat mondd. Hajaj, akkor én 40%-ban ügyes és 60%ban egy ügyetlen ember vagyok:D Szerintem a kedvességi skálája kedvtől függ, de egyszer úgy leoltotta egyik p... öö, liba osztálytársamat, hogy csak néztünk.
Mosolyogni... én már kétszer láttam *-* :D
A méhészkedős dumát meg kösz(: Ha nem tudok valamit, majd elkezdek mesélni neki nagyapámról, hátha akkor privátban hajlandó lesz nekem megmondani hogyan kell megoldani egy olyan feladatot melyhez minimum egy hiperszuperügyes ember kell.
Megjegyzés küldése