Tegnap éppen azon gondolkoztam, hogy valóban ennyire szegényes-e a fantáziám. Hogy reggel irány a meló, órák közben majd' elalszom, este meg kómás fejjel dőlök be a gép elé, csekkolom a facét, learatom a teheneket, nézek két family guyt, és kezdődik elölről az egész.

Aztán ma éjjel álmodtam egyet, amiben felsorolás szintjén a következők szerepeltek: egyenruhás egyetemisták, babetták, május 1-i ünnep valami ismeretlen városban, két atomholokauszt, bébik, shito-ryu karate edzőtábor, Kenyér (áltos osztálytársam), egy tízméteres rozsdás vascső, hererákban elhunyt férfi, Wales, klumpa, vulkanizált gumi, és mindez egyszerre, egy időben és helyen.

Ami gyanús volt, hogy az atomvillanás valahogy hiányzott mert csak a füstje volt, pedig ott robbant pont mellettem. A babetták pedig motorhang helyett gyermekdalokat dúdolásztak (wtf). A bébikre pedig még nem találtam magyarázatot. Ahogy Walesre sem.