Nem, nem vagyok buzi, ez most nem olyan poszt lesz. Viszont ellenállhatatlan késztetést érzek közölni, hogy most éppen elégedett vagyok az életemmel. Lehet hogy barátságtalanabb a környezet és több a bizonytalanság, de legalább nem érzem magam bezárva mint a hermanban. Nekem a szabadságot az jelenti, hogy nem kell mások (jellemzően évfolyamtársak meg egyéb munkatársak, mivel velük vagyok a legtöbbet) emberi és szociális baromságaival törődnöm. Megvan ez a lehetőség, hogy fogom magam, otthagyom őket, és tojok rájuk, amikor elkezdik.
Igazából nem látom be, hogy ezt eddig miért nem tettem meg máshol és máskor. Végre a logikus racionalizmus uralja az életemet, végre azzal foglalkozhatok ami érdekel, és nem kényszerítik rám a társadalmi vitákat. Érted, hermanos szalagavatóra készülés, osztály egyik fele rinyál, a másik is, de az más miatt, a probléma gyökere nyilvánvaló. Ha most történne ugyanez, lelkiismeretfurdalás nélkül állnék fel, mondanám, hogy basszátok meg, inkább megyek és kezdek valami értelmeset az életemmel, és eljönnék, csinálnék valami értelmeset, tudományos cikkeket olvasnék, kutatnék, vagy akár csak elmennék bevásárolni, hogy legyen otthon joghurt. Úgyhogy igazából most döbbenek rá, hogy nekem létszükséglet az 50 méteres körzeten belüli kutatólabor, meg a játékok a mobilomon, amivel a kötelezően bent ülős órákat is el tudom ütni. Nemtom észrevettétek-e, de úgy általánosságban kevesebb az időelbaszás. Persze lehet hogy csak én érzem így, mert olyan sok az időelbaszás, hogy már nem is tudom, milyen az, ha nem. Gyorsan telnek a napok, és nem érzem, hogy valami korszakalkotót tettem volna, de este viszont úgy fekszem le, hogy höjj, ez egy jó nap volt, a holnapi is hátha az lesz.
Szóval nem hittem volna hogy valaha ezt fogom mondani, de most jól érzem magam. Persze lehet hogy itt bejátszik a tény, hogy holnap megint én fogok maxpontos zéhát súgni szívem választottjának. Még akkor is ha leszarja, vagy kihasznál, mit bánom én. Jólesik súgni neki akkor is.
Csináltam magamnak egy motivációs fájlt, ahova sorra leírom azokat a dolgokat, hogy mitől vagyok én jobb választás hosszútávon az aktuális jócsaj számára, mint az az elcseszett cowboy, akin látszik hogy csak keménykedik, de amúgy semmihez nem ért. Az első pont az, hogy egy kibaszott rocksztár vagyok, yeeah!
Igazából nem látom be, hogy ezt eddig miért nem tettem meg máshol és máskor. Végre a logikus racionalizmus uralja az életemet, végre azzal foglalkozhatok ami érdekel, és nem kényszerítik rám a társadalmi vitákat. Érted, hermanos szalagavatóra készülés, osztály egyik fele rinyál, a másik is, de az más miatt, a probléma gyökere nyilvánvaló. Ha most történne ugyanez, lelkiismeretfurdalás nélkül állnék fel, mondanám, hogy basszátok meg, inkább megyek és kezdek valami értelmeset az életemmel, és eljönnék, csinálnék valami értelmeset, tudományos cikkeket olvasnék, kutatnék, vagy akár csak elmennék bevásárolni, hogy legyen otthon joghurt. Úgyhogy igazából most döbbenek rá, hogy nekem létszükséglet az 50 méteres körzeten belüli kutatólabor, meg a játékok a mobilomon, amivel a kötelezően bent ülős órákat is el tudom ütni. Nemtom észrevettétek-e, de úgy általánosságban kevesebb az időelbaszás. Persze lehet hogy csak én érzem így, mert olyan sok az időelbaszás, hogy már nem is tudom, milyen az, ha nem. Gyorsan telnek a napok, és nem érzem, hogy valami korszakalkotót tettem volna, de este viszont úgy fekszem le, hogy höjj, ez egy jó nap volt, a holnapi is hátha az lesz.
Szóval nem hittem volna hogy valaha ezt fogom mondani, de most jól érzem magam. Persze lehet hogy itt bejátszik a tény, hogy holnap megint én fogok maxpontos zéhát súgni szívem választottjának. Még akkor is ha leszarja, vagy kihasznál, mit bánom én. Jólesik súgni neki akkor is.
Csináltam magamnak egy motivációs fájlt, ahova sorra leírom azokat a dolgokat, hogy mitől vagyok én jobb választás hosszútávon az aktuális jócsaj számára, mint az az elcseszett cowboy, akin látszik hogy csak keménykedik, de amúgy semmihez nem ért. Az első pont az, hogy egy kibaszott rocksztár vagyok, yeeah!
2 komment:
Lájk ;)
Emlékszem ám én is egy hermanos-szalagavatós évfolyamvitára, ahol mindenki nyígott, rinyált, ordított, amikor egy lány a díszterem ajtajához osont, mindenki csendben maradt, ő pedig megszeppenve közölte, hogy megy a busza. Erre felpattantam, egy ugrással az ajtóban termettem, és miközben kiléptem a még résnyire nyitott ajtón, visszanéztem és belekiáltottam a csendbe: "Engem meg csak marhára nem érdekel!" :D
Szép idők.
motivációs fájl lájk
Megjegyzés küldése