2010. október 15., péntek

Ez most a mi van a táskámban mém. Nem kaptam senkitől, hanem csak úgy csórtam, de már azt sem t'om kitől, ennyit nem érdemel úgyse, hogy most megemlítsem.
Szóval nekem eredetileg laptophátizsákom van, de csak az esetek 0,03%-ában foglal helyet benne laptop, mert dögnehéz úgy. De állandó jelleggel van benne: legalább két töltőtoll, legalább két golyóstoll és legalább két rotring, arra az esetre, ha az egyik kifogyna. van egy zacskó zsepi, egy 8G-s pendrive spontán esetekre (ilyenek gyakran történnek, a francba, ha most lenne nálam egy legalább nyolc gigás pendrive... hé, várjunk csak, hiszen van is!), számológép, napszemüveg (ha hirtelen valami miatt kúlnak kell látszódnom. Egy éve megvan de még egyszer sem vettem elő a suliban, de egyszer még egy hihetetlen sírvaröhögős poén forrása lesz, érzem a májamban), egy üveg víz (semmi különös, sima csapvíz, de legalább itthonról van. Szoktak heccelni hogy minek hozok vizet ha az ott a csapból is folyik, aztán meg sorra döglenek meg a fertőzésektől az egyetemi hálózatban, úgy kell nekik), az a sárga irat-izé, amire rá kell csíptetni a papírt, és akkor ilyen kemény a hátulja, egy mappa, amiben üres papírok és milliméterpapír van, aztán ott van még a TDK-füzetem amit úgy kell magammal vinnem mindenhová, mintha nem tudom, most nincs kedvem poénos hasonlatot kitalálni, de elhihetitek hogy nagyon magammal kell vinnem mindenhová, és ott van még a táskámban a pénztárcám is. Ennyi.

Ja meg voltam ma temetésen is, a nagyapámat temettük, el lett hamvasztva, a lelkész pedig aki a beszédet mondta, név szerint megemlített engem is. Arra kellett ügyelnem egész idő alatt, hogy ne röhögjem el magam a halottaskocsi rendszámán (PAX-777), mert ugye temetésen vagyunk, és ott nem illik röhögni, mert ciki, úgyhogy az ajkamat harapdáltam egész idő alatt, ha ezt nagyapa látná, hát ő is röhögne, az biztos. Meg elmondanám neki, hogy a hamvasztásnál eltávozik az ember testtömegének ~73%-a vízgőz formájában, meg úgy saccolom, hogy tökéletlen égés esetén CO2-ben eloxidálódik a test karbontartalmának úgy 80%-a, mivel ugye mi alapvetően túlkomplikált szerves vegyületekből vagyunk. A maradék 0,054% tehát hamu és salak, tehát ha elcsórnám a nagyapa hamvait, akkor még az is lehet, hogy karbotermikus redukcióval vasat, alumíniumot, szilíciumot és elemi kalciumot tudnék belőle kinyerni, aztán meg eladni jó pénzért. Szegény nagyapa, kár hogy ezt már nem mondhattam el neki, pedig ő az ilyeneket mindig élvezte. Én pedig azt, amikor elmesélte, hogy a háborúban látott egy fej nélküli hullát. Hmm.

2 komment:

Adri írta...

milyen tárgyilagos vagy a nagyapáddal kapcsolatban,félelmetes.

Koppany írta...

én mindenkivel ilyen vagyok :-)