Na elárulom, mi a durva. Az a durva, hogy a John Eliot Gardiner vezényelte Bach Máté-passió zárókórusának 8. taktusától kezdve és az A zipfer előtt közvetlenül ütemegyre nem nyolcad van, hanem pontozott negyed, és csak utána jön hajlítva a nyolcad. Há' csak azért mondom, mer' az eredeti kottában pont fordítva van.

Ez nagyon durva, én ezek szerint évek óta úgy hallgattam ezt a művet, hogy nem is úgy játszották, ahogy le van írva. Átverve érzem magam. A képen pirossal bejelöltem, hogy ők hogy játsszák, feketével pedig az, ahogy KELL játszani.Erre az egészre úgy jöttem rá amúgy, hogy az ES Posthumus feldolgozását hallgattam, és bántotta a fülem az a felcserélt ritmus. Na mondom nem igaz hogy ezek még kottát se tudnak olvasni, kaptam is elő rögtön hogy akkor most mi van, és meglepetésemre pont az a rockbanda játszotta jól a zenét, nem a hivatásos zenekar. És ugyanez a hiba előfordul a darab 16., 43., 70., 98., 199., 228., 255., 284. másodpercében is, borzasztó.
És hozzá kell tennem, hogy nekem elrontva jobban tetszik. De lehet azért, mert már hozzászoktam. És így kellett éveket leélnem az életemből, hogy a kedvenc klasszikus zeném ütemét végig rosszul tudtam, mert hibásan játszott felvételt hallgattam :(
Még szerencse, hogy én általában először a kottát nézem meg, és csak azután hallgatom. Most ez elmaradt. És még a farcsontom is sajog.

Szerk: Utánanéztem, Bach eredeti kéziratában 1729-ben is a nyolcad szerepel előbb. Gardinerék ezt csúnyán benézték. Biztos azt hitték, senki nem szúrja ki a piti kis turpisságukat. Hát én kiszúrtam.Szerk2: Csak kár hogy ez az egész rajtam kívül senkit nem érdekel.