Hú, ma valami leltározás volt a könyvtárban és lehetett ezerrel sumákolni (a kristályosodós fémtanos könyvet is onnan szerváltam, amit Dorka mondta hogy olvassak ki, és a Dunaferrbe menet ki is olvastam az utolsó betűig, de nem mondott újat, ellenben unalmas volt mint a dög, de ha ide leírnám hogy miről szólt, senki nem értené úgyse, úgyhogy inkább nem írom le), de valami olyan könyvet szereztem, hogy az nem létezik. Ez egy keménykötésű, 600 oldalas kivonat a '84-es V. Kanadai Bioenergetikai Kutatás-fejlesztési Szemináriumról angol és francia nyelven, van legalább öt kiló, és ha nem csórtam volna el ingyen, akkor nyolcezer '84-es forintba került volna. Istenbizony el fogom olvasni, ilyet kár kihagyni. (Ilyen dolgokban Dorka az élő lelkiismeretem.) Rohadtul istencsászár ez a könyv, ezzel fogok ma aludni. Ha jól látom szakcikkek és szabadalmak vannak benne, legalább egy hétre becsülöm, mire csak azt a pár száz idegen nyelvű abstractot átfutom, utána meg jöhet a main rész.

Egyébként azt álmodtam, hogy valami másodosztályú pre-kortárs fantasy gyerekkönyv megfilmesített változatának kiskorú főszereplője voltam, aki valami hétköznapi csoda folytán egy másik világba került át többedmagával, melyben középkori törvények (és eszközök) uralkodtak. Aztán valami nonszensz indok miatt háborúzni mentünk, ahol a ránk kilőtt ágyúgolyókat kerülgettem, fölvettem a földről, és visszadobtam. Bátor voltam, tudtam hogy egyik sem találhat el, hiszen most őszintén: hány olyan gyerekkönyvből készült filmet láttatok, amelyben az egyik főszereplő kissrácot széttrancsírozza egy kósza ágyúgolyó? Kliché.

Ezenkívül egy csoporttársam (aki btw a rockbandám énekese lesz) bevitte a guminőjét határfelületi nanojelenségek órára, és páran egyesült erővel nekiálltak felfújni. Szokásos szerdai nap.

Meg azzal áltatom magam, hogy a Fornettis csokis csodában (vagy mi a rák az) nem mazsolák vannak, hanem pici kis barnára aszalódott ananászdarabkák. Az no way, hogy abba is mazsolát raknak, az tutibiztos, hogy az ananász.
Pedig az az egyetlen, aminek íze is van és nincs tőle hányingerem, mint már a girellától. Ugye milyen rossz nekem, éhező egyetemistának. Gyűlölöm a mazsolát, és gyűlölöm azokat, akik kitalálták, hogy a jó péksüteményeket ezentúl el kell baszni mazsolával.