a lista

Pusztán a kúlság érzéséből nem lehet fenntartani a blogomat, úgyhogy írok is ide valamit.
Nos, bizonyára észrevettétek, hogy az utóbbi időben mennyire antiszociálisan viselkedem. Ez azért van, mert annyi hülye utálni való emberrel találkozom mostanában, hogy azt nem lehet elmondani. Vezetek is egy listát, hogy kiket utálok:

- cigányokat
- zsidókat
- emósokat
- anime-fanokat
- buzikat
- korrupt arcátlan politikusokat
- baloldali politikusokat
- bigott vallási fanatikusokat
- hülyéket
- férfi szabadbölcsészeket
- gyerekükről blogoló anyukákat és apukákat
- darkosokat / sötét rockereket
- kurválkodó tiniket, akik azt hiszik bárkivel felcsináltathatják magukat, ha már elkezd nőni a mellük
- azokat a tiniket, akik elszakadtak otthonról, és most azt hiszik, hogy a mértéktelen alkohol és züllés jelenti a szabadságot és a boldogságot
- udvariatlan szenilis öregeket
- hippiket
- azokat, akiknek kicsinyes problémáik vannak
- dohányosokat úgy cakkumpakk
- azokat, akiknek nincs reális életcéljuk
- azokat, akik tönkretették a saját életüket a hülyeségükkel
- kövéreket
- pletykáló manipulatív szarkavaró nőket
- csóró igénytelen kolisokat
- alkeszeket
- ladatuningoló műmájereket

Ezek metszetei természetes módon csak tovább rontják a helyzetet. Aztán futottak még ezen kívül mások is, pl. a tanulmányi szotályon ülő egy-két némber, de ők az "inkább le se szarom" kategóriába tartoznak. Muszáj figyelmen kívül hagyni a negatív ingerek egy részét, különben egyik napról a másikra bekattannék és lövöldözni kezdenék, mint az az egyetemisták körében mostanában oly nagyon dívik.
Szóval a világ rossz, egyre igénytelenebb, nekem meg nincs gyerekkorom, és mindenkit utálok. De mielőtt rávágnátok erre a bejegyzésre hogy egy élhetetlen fasz vagyok, én legalább gyakran elgondolkozom azon, hogy pszichológushoz kellene-e mennem. Én mindössze egy olyan életet szeretnék magamnak, amiből majd nem kell kihagynom kellemetlen részleteket, ha mondjuk az unokáimnak mesélem, de így már-már az is kétséges, hogy lesznek egyáltalán. Nekem az a normális, ha valaki így, példaértékűen akar élni, és nem tudom felfogni, hogy lehet igény az igénytelenségre. Egyre aljább ez az egész ami itt folyik, nem akarok most beszélni inkább senkivel. Csak nekem tűnik olybá, hogy negatív irányba változik a világ értékrendje?