2010. január 10., vasárnap

Vas István: Vides ut alta stet egyoldalú dialógusban elbeszélve

Hogy lássátok, hogy azért én művelt is vagyok, nem csak egy arrogáns pöcs. Ezt amúgy két éve írtam, közvetlenül azután miután hazaértem az érettségiről, mert annyira belejöttem az írogatásba. És most meg megtaláltam, ahogy az archív cuccokat nézegettem. Össze is lehet hasonlítani az eredeti verssel, ha úgy tetszik.

- Kerülj beljebb, barátom, gyerünk, ne szerénykedj. Csak nyugodtan. Egy pillanat, és a kandallót is felfűtöm. Whiskyt, konyakot?... a whiskey jó választás, Thaliarchus, neked mindig is jó ízlésed volt. Szivart? Friss, kubai. Ha nem, hát nem... Néha itt a szalonablaknál állva eltűnődöm dolgokon, de hát ki nem. Nézd, a rózsadombon is csak lépésben haladnak az autók, hiába, fene nagy hó esett idén, barátom. De errõl mi nem tehetünk... tölthetek még? Csak nyugodtan, csak nyugodtan, van még belőle, nem kell izgulni. Hol is tartottam? Ja, igen, a gazdagok. Nekünk nem kell izgulni barátom, azok meg ott a sivatagban hadd robbantgassák fel magukat, ezzel mi ne törõdjünk. Az õ ügyük. Én mondom neked, Thaliarchus, jobb, ha nem ütjük bele az orrunkat. No nem mintha félnék a háborútól, isten õrizz. De amíg itt ez a jó kis Johnny Walker a kezemben, és a kubai a számban, nem érdemes a holnapra gondolni, nem igaz, barátom?... Esteledik, ha kívánod, szólok a szobalánynak, hogy készítse elõ az ágyad. Hörp... aaaazta, milyen jó ez a kis whiskey... hogy?... peersze, csak nyugodtan, szolgáld ki magad!... No és mesélj, mi van a barátnőcskéddel? Rég láttam már. Tüzes kis teremtés volt, már ha meg nem sértõdsz. Képzelem, milyen jó érzés lehetett átkarolni a derekát egy meleg nyári este. De amint láttam, a teremtõ kifejezetten jó adottságokkal áldotta meg, nem igaz, barátom? No ne vigyorogj, nem sok nõnek adatnak meg ilyen tulajdonságok. Meg hát pénzzel is el volt eresztve a kicsike, nem szenvedett hiányt. Bár úgy látom, te a hiányát szenveded, mi? Ha-ha-ha! Te vén kujon, ha-ha. Hát, barátom, itt már nekünk nem sok babér terem, elszállt felettünk az élet. No, mi van? Miért nem iszol? No, hiszen rajta, nehogy a cselédnek kelljen adnom!

1 komment:

Zoltán írta...

teccik, no
kedvem lett megint írni