A női magazinok tele vannak ilyenekkel, hogy saját készítésű ajándékot adjunk karácsonykor, mert az a meghitt, meg hogy nem kell nagy érték, elég egy narancs teletűzdelve valami fűszerrel, meg mittudomén, a szeretet a lényeg, szeressük egymást, mindenki boldog. És jönnek hozzá a kiskegyed címlapján a családi idillről a fotók, meg a Best is megírja, hogy még csonka picinek is jól telik a karácsony. Meg hogy mindenki saját készítésű ajándéktárgyakat készít, mert az jön szívből. Ez most nagy divat, de amúgy egy nagy faszt. Boltban vett ajándékot nem lehet szívből adni? Egyébként kit érdekel, hogy szívből van-e, ha egyszer van.

Nos, én tökéletesen leszarom hogyan készült egy ajándék, csak lehessen vele kezdeni valami hasznosat. És igen, a boltban vásárolt cuccokat többre tartom mint a kézzel tákoltat. Mert tovább tart, és ha már nem tart, utána van még rá garancia, és nem csak porosodik egész idő alatt a polcon, hogy nézdmá', a Jani készítette, milyen szép izé, de amúgy csak egy kib.szott szobor, és semmire sem jó. És még mondjuk egy félterás külső winchestert viszonylag nehéz fenyőtobozból, csirízből és egy csipetnyi szeretetből kiszenvedni.

A legjobban a legónak szoktam örülni, szerintem idén is veszek magamnak és megjátszom mintha kaptam volna valakitől, mint minden évben. A legóval legalább el tudok lenni, azt nagyon szeretem, abbból legalább lehet valamit alkotni, aztán meg tanulás közben is lehet birizgálni pótcselekvésként. Bizony, nincs is jobb karácsony éjjelén, mint egyedül lenni és legózni magamban, és keresgélni hogy hova tűnt az egyetlen hiányzó darab ami még a zacskóban van csak nem vettem észre.