Szóval már hú de régen írtam ide, ígérem mostmár gyakrabban fogok. Szóval a mai nap mérlege:
+ Programtörő progi a telómra, hogy még coolabban hasíthassak vele a kibertérben. Plusz még valami office, ez kell ha erről akarnék netalán puskázni valamelyik zárthelyi dolgozat alatt. Huhúú, de nagyot fogok vele lőni, már most vigyorra áll tőle a szám.
+ A náthám is kezd lassan tovaszállni, pedig pénteken még fetrengve néztem az ágyban a keresztapát. Juj, péntekről jut eszembe, el ne felejtsem lehúzni a SGU 3. részét mielőtt kijön a 4.
+ 1 dolog, ami kiveri nálam a biztosítékot: a consumer society, bizony. A fogyasztói társadalom. Szombaton szokás szerint össznépi shopping day volt, és hányingerem támadt az embertömeg láttán, akik berohannak az üzletbe, és letámadják a legközelebbi pultot, ami nájki susogósokkal van tele, és ott nézegetik, meg az adidas, meg nem számít hogy ott egy háromméteres puma-logó a hátán, attól lesz menő. Na ja, az a puma logó kerül még a 3000 forintos kínai pulcsin kívül plusz 26.000-be. Ez csak nekem irritálja az ízlésem? Nem azt mondom, hogy mostantól angol bálásruha turkálóból szerezzük be a napi göncöt, de azért nem kéne ennyire birkának lenni, hogy megesszük amit az a nagyszájú divatdiktátor tesó elénk rak.
A másik meg, hogy mostanában elég kommersz a választék, ugyanabból a szövetből ugyanaz a sötétes árnyalat fut végig a butikok teljes kínálatán. Ez csak akkor lesz idétlen, amikor ugyanannak a ruhának a tömegei jönnek veled szembe az utcán. Unom már, hogy mindenkin ugyanaz a ruha van. Mint valami francos egyenruha. Csak még rosszabb, mert senki nem veszi észre. Komolyan mondom, nagyon meg tudok örülni egy-egy piros vagy rikítózöld kabátnak, vagy egy kéktől eltérő színű farmernek.
+ egy infós vonatkozású hír, (ezúttal sem hazudtolom meg magam,) újabb flame-topic nyílott a Linux vs. Win örök háború kapcsán az indexen, amely immáron a pokolnál is tüzesebb, pláne hogy énis megmondom a tutit. Szájkarate megy ezerrel, windózpistikék szidják a linuxosok fanatizmusát, holott azt se tudják mi az. Kellett már ez, végre kiélhetem a perverzióimat és tagadhatom a windows-rendszereket ezerrel. Érdemes olvasgatni, egynémely dilettáns tollából olyan sikítvahányó baromságok hangzanak el, hogy öröm nézni. Tiszta röhej.
+ ez most, meg a jövő hét is ilyen dolgozatos hét lesz, holnap is lesz egy, tanulni kéne már rá végre. Ez a sok inger pedig ami most egyszerre rámborult, csordogálhatott volna szépen lefelé a múlt héten. Mert a múlt héten pl. mondhatni gagyi hetem volt, mert semmi nem történt. De szó szerint, gagyi egy hét volt.
Na jóvan. Asszem most csak ennyit akartam.
Ja igen. Csütörtökön fogom nyújtani első hivatalos baráti supportomat informatikai témakörben (konkrétan Xp-újrahúzás, sanszos hogy hardverhibával keverve), drukkolok magamnak hogy ne égjek le, mint a legkockább informatikai szakember az egész évfolyamon.
+ Programtörő progi a telómra, hogy még coolabban hasíthassak vele a kibertérben. Plusz még valami office, ez kell ha erről akarnék netalán puskázni valamelyik zárthelyi dolgozat alatt. Huhúú, de nagyot fogok vele lőni, már most vigyorra áll tőle a szám.
+ A náthám is kezd lassan tovaszállni, pedig pénteken még fetrengve néztem az ágyban a keresztapát. Juj, péntekről jut eszembe, el ne felejtsem lehúzni a SGU 3. részét mielőtt kijön a 4.
+ 1 dolog, ami kiveri nálam a biztosítékot: a consumer society, bizony. A fogyasztói társadalom. Szombaton szokás szerint össznépi shopping day volt, és hányingerem támadt az embertömeg láttán, akik berohannak az üzletbe, és letámadják a legközelebbi pultot, ami nájki susogósokkal van tele, és ott nézegetik, meg az adidas, meg nem számít hogy ott egy háromméteres puma-logó a hátán, attól lesz menő. Na ja, az a puma logó kerül még a 3000 forintos kínai pulcsin kívül plusz 26.000-be. Ez csak nekem irritálja az ízlésem? Nem azt mondom, hogy mostantól angol bálásruha turkálóból szerezzük be a napi göncöt, de azért nem kéne ennyire birkának lenni, hogy megesszük amit az a nagyszájú divatdiktátor tesó elénk rak.
A másik meg, hogy mostanában elég kommersz a választék, ugyanabból a szövetből ugyanaz a sötétes árnyalat fut végig a butikok teljes kínálatán. Ez csak akkor lesz idétlen, amikor ugyanannak a ruhának a tömegei jönnek veled szembe az utcán. Unom már, hogy mindenkin ugyanaz a ruha van. Mint valami francos egyenruha. Csak még rosszabb, mert senki nem veszi észre. Komolyan mondom, nagyon meg tudok örülni egy-egy piros vagy rikítózöld kabátnak, vagy egy kéktől eltérő színű farmernek.
+ egy infós vonatkozású hír, (ezúttal sem hazudtolom meg magam,) újabb flame-topic nyílott a Linux vs. Win örök háború kapcsán az indexen, amely immáron a pokolnál is tüzesebb, pláne hogy énis megmondom a tutit. Szájkarate megy ezerrel, windózpistikék szidják a linuxosok fanatizmusát, holott azt se tudják mi az. Kellett már ez, végre kiélhetem a perverzióimat és tagadhatom a windows-rendszereket ezerrel. Érdemes olvasgatni, egynémely dilettáns tollából olyan sikítvahányó baromságok hangzanak el, hogy öröm nézni. Tiszta röhej.
+ ez most, meg a jövő hét is ilyen dolgozatos hét lesz, holnap is lesz egy, tanulni kéne már rá végre. Ez a sok inger pedig ami most egyszerre rámborult, csordogálhatott volna szépen lefelé a múlt héten. Mert a múlt héten pl. mondhatni gagyi hetem volt, mert semmi nem történt. De szó szerint, gagyi egy hét volt.
Na jóvan. Asszem most csak ennyit akartam.
Ja igen. Csütörtökön fogom nyújtani első hivatalos baráti supportomat informatikai témakörben (konkrétan Xp-újrahúzás, sanszos hogy hardverhibával keverve), drukkolok magamnak hogy ne égjek le, mint a legkockább informatikai szakember az egész évfolyamon.
0 komment:
Megjegyzés küldése