Nem hittem volna, de a watchmenes doomsday clock tényleg létezik, méghozzá elég régóta, 1947 óta mutatja mennyi idő van hátra a globális katasztrófáig. 2007-ben ugrott két percet, amikor észak-korea tesztelte a nukleáris játékszereit. Úgyhogy azóta áll úgy, hogy öt perc van éjfélig. Ami ha belegondolunk, rohadtul kevés. Egy zeneszám tart öt percig. Öt perc mire elég? Egy fél szünet a suliban, egy szendvicset se lehet megenni annyi idő alatt.
Van valami diagram is ami mutatja, hogy egészen pontosan hogyan ugrál az idő az órán. De azt most nem teszem ide be, akit érdekel a téma úgyis megkeresi.
Van valami diagram is ami mutatja, hogy egészen pontosan hogyan ugrál az idő az órán. De azt most nem teszem ide be, akit érdekel a téma úgyis megkeresi.
Egy százassal korábban kellett volna születnem. 100 évvel. Ott hibádzik az egyenlet, azért érzem magam ilyen szerencsétlenül a világban. És akkor IRL facebookolhatnék a kávéházban a híres arcokkal naphosszat. De mekkora király lenne már! Századeleji öltönyökben járhatnék, tiszta lenne mindenhol a levegő, hordhatnék keménykalapot vagy cilindert, növeszthetnék bajuszt és szakállat anélkül, hogy csövesnek néznék ki, meghatározó felfedezéseknek lennék tanúja, lehet hogy még Michelsonnal vagy Einsteinnel is találkoznék, segítenék Teslának a vízzel működő autó kifejlesztésében, olvasnám az újságban a Titanic balesetét meg a két nagy óceánt összekötő csatorna építésének kezdetét, hitetlenkednék a repülésben, aztán látnám a saját szemmel is, és fényképet is csináltatnék magamról egy olyan fotómasinával, meg vennék üveggolyót a fiamnak születésének napjára. Látnám ahogy az első autó megjelenik az utcán, Picasso műveit csodálnám frissibe', a Forintot végre felváltaná valami új pénznem, ott lennék Márai születésénél és Munkácsy halálánál.
Aztán meg besoroznának, és ott pusztulnék egy világháborús gáztámadásban valami nyomorult sáros lövészárokban, messze az otthontól. De megérné.
szerk: Aztán meg az ezredforduló után meg az ükunokáim mutatnák egymásnak azt a megsárgult fotót rólam, és próbálnák kitalálni, hogy melyikük hasonlít legjobban rám.
Aztán meg besoroznának, és ott pusztulnék egy világháborús gáztámadásban valami nyomorult sáros lövészárokban, messze az otthontól. De megérné.
szerk: Aztán meg az ezredforduló után meg az ükunokáim mutatnák egymásnak azt a megsárgult fotót rólam, és próbálnák kitalálni, hogy melyikük hasonlít legjobban rám.
7 komment:
Szia, Gekkolány vagyok, Nap lakótársa. :)
Szoktalak olvasni, és ez itt like eléggé.
Örülök :)
Ja, ez jó lenne.
De ez a kor is menő lesz 100 év múlva.
Nem biztos. Nem volt olyan nagyon rég, de gondolj csak a gulyáskommunizmusra, az például kifejezetten ciki egy időszak volt. Mindenki Szomszédokat nézett. Mint ma a Barátok Közt -->
Ez az időszak is ciki, ami most van.
A gulyáskommunizmus még csak 40 éve volt, nem 100! Idővel minden kor megszépül. Az is meg fog 60 év múlva, már látszanak is a jelei. Sőt, egyre többen szeretnének megint a Kádár-korszakban élni, merthogy akkor milyen jó is volt.
Ugye komolyan nem feltételezted rólam, hogy időben egy korba tettem a gulyáskommunizmust és a századfordulót? Mondtam hogy nem volt olyan rég.
Nana, azzal az idővel-kezdetű mondatoddal sem értek egyet, nekem a középkor például egyáltalán nem szimpi.
Viszont azon kéne gondolkozni, hogy szeretnénk-e a 100 évvel ezutáni jövőben élni.
Én most mindenesetre megyek aludni, az a biztos.
Ti szeretnétek az öt perccel ezutáni jövőben élni? És a 10 perccel ezelőtti múltban? Folyton deja-vu-nk lenne.
És szeretnék visszavágyódni a 100 évvel ezutáni jövőből a jelenbe.
Megjegyzés küldése