Visszafordíthatatlanul növekszik a borostám, most már igazán kemény vagyok.

Ahogy jöttem haza, mellettem a buszon hangosan fülhallgatóval zenét hallgatott egy srác. Kinézetre semmi extra, de amilyen zenét az hallgatott, azt hittem eldobom az agyam. rihanna volt, vagy pussycat dolls, vagy valami ilyen tiszi-toszi r&b förtelem, tudjátok, amiben nagydob helyett csettintés van, kisdob helyett meg taps, persze szigorúan vegytisztán számítógép-effekt, még csak az kéne, hogy igazi tapsot vegyenek fel a stúdióban. Felismertem hogy valami ilyesmi, mert éppen az egyik rádióban agyonhallgatott szám ment, de a következő is attól a hiphopbohóctól volt, undorító. Szóval innen gondolom, hogy bölcsész lehet a srác. Hogy nem egyezik a stílusunk. De persze vannak jóarc-bölcsészek is, például a híres író haverom is ott van ugyebár, akivel vállvetve szenvedtük végig a balekoktatást tavaly. Bár vele idén még nem találkoztam.

Elmondom, hogy holnap mi lesz. Holnap az lesz, hogy reggel beülök egy három órás előadásra a fosszilis energiahordozókról, biztos nagyon le fog kötni. Utána azt követő két órában nagyjából a semmit fogom művelni, majd az elmaradhatatlan ábrázoló geometria, amiben ugye én vagyok az ász, mert én már egyszer azt megcsináltam. És ha valaki hozzám fog szólni, annak belelépek az arcába, mert a holnap durcinap lesz, én leszek dr.house, ezt ebben a pillanatban döntöttem el.

A kerámiatanárunk megy egy vén kujon, folyton szexxel példálózik, és a grafikonjain meg cirill betűkkel van a felirat, és azt magyarázza angolul a japán cserediáknak. Kicsit nehéz lesz így vizsgára tanulni, de közel sem lehetetlen.
Fárasztó nap lesz a holnapi, hjaj.

Be akarok menni a hermanba. Tán' majd jövőhét kedden reggel. Majd még kitalálom.