Megtámadott egy P-betű. Aljasan besunnyogott az ajtón, csendben leült a sarokba, majd amikor elérkezett az idő, rámtámadt. Én gyanútlanul gubbasztottam itt az asztalomnál, éppen facebookoltam. Serényen írtam a megosztandó szöveget, és amikor a p-betűhöz érkeztem, akkor kaptam az első csapást, egyenesen a halántékomra: a P-betű bunkós vége nem ismer kegyelmet. Nem volt nagy, alig volt fél méteres a P, viszont annál erősebb, és annál kitartóbban kezdte ütlegelni utána a kezemet. Még jó, hogy nem a gépet. De nekem sem kellett több. A szabad kezemmel felkaptam a masszív ikeás csörgőórát, és adtam egyet a pofájába vele. A váratlan támadástól hátratántorodott, ha lett volna arca most ki tudtam volna olvasni belőle a meglepettséget. Két másodpercig csend volt. Én ziháltam - nem a fáradtságtól, hanem a hirtelen adrenalinlökettől, amit az alig néhány másodperces dulakodás okozott -, és szerintem ő is zihált. Bár ez nem látszik. Ő csak egy P betű. A P-k nem szoktak zihálni. Csend lett, az ikeás óra maradványa a kezemben abbahagyta a kattogást, és végleg beadta a kulcsot; jól szolgálta a hazát.
Ám ekkor a P újra nekem ugrott. Ledöntött a földre, és a talpával ugrálni kezdett rajtam, nekem meg az futott át a fejemen, hogy az istenit neki, de rohadtul agresszívek ezek a mai betűk. Megmarkoltam a P bunkójának kiálló részét, az íves rész közepét, hogy leszedjem magamról. Erre még jobban feldühödött, rángatni kezdte a kezem. Na ebből elég, gondoltam, és megittasodva fölényemtől, kitéptem a megmarkolt részt a P-ből.
Egy néma sikoly, a P megmerevedett. F-betű lett belőle, nekem meg egy vessző lógott a kezemben. A hiányzó darabja. A P rájött hogy legyőzték, ráadásul szégyenszemre F-ként kell tovább élnie, és a felismerés pánikkal töltötte el. Nem érdekelte a kezemben lógó vessző, csak kirohant a szobámból, én utánadobtam a hiányzó darabját, és bezártam az ajtót. Önvédelem volt, nem tehetek róla hogy megcsúfítottam a P-t. Most joggal tarthatok a bosszújától.
Na hát ez történt.
Ám ekkor a P újra nekem ugrott. Ledöntött a földre, és a talpával ugrálni kezdett rajtam, nekem meg az futott át a fejemen, hogy az istenit neki, de rohadtul agresszívek ezek a mai betűk. Megmarkoltam a P bunkójának kiálló részét, az íves rész közepét, hogy leszedjem magamról. Erre még jobban feldühödött, rángatni kezdte a kezem. Na ebből elég, gondoltam, és megittasodva fölényemtől, kitéptem a megmarkolt részt a P-ből.
Egy néma sikoly, a P megmerevedett. F-betű lett belőle, nekem meg egy vessző lógott a kezemben. A hiányzó darabja. A P rájött hogy legyőzték, ráadásul szégyenszemre F-ként kell tovább élnie, és a felismerés pánikkal töltötte el. Nem érdekelte a kezemben lógó vessző, csak kirohant a szobámból, én utánadobtam a hiányzó darabját, és bezártam az ajtót. Önvédelem volt, nem tehetek róla hogy megcsúfítottam a P-t. Most joggal tarthatok a bosszújától.
Na hát ez történt.
6 komment:
what kind of magic mushroom?
én sem tudom, mi volt az, de kéééérek belőle!!
Nem kell hozzá más, csak egy csipetnyi delírium, egy leheletnyi hipergráfia, és máris kipattan az ember fejéből, mint Pallasz Athéné.
Meg egy P betű is kell hozzá.
Nabaszki kurvajó a zene is... :D
A végefelé hogy belelendül már a Maszkura csávó. Kár, hogy nem ismeri Wáli, tutira jó barátok lennének. Sőt, együtt csinálnának gyúrós fotókat az iwiwre. (ajánlom megnézni az említett tanárember iwiw-adatlapján az utolsó két képet)
Goulasch Exoticát ajánlom, electro-folkot nyomatnak ők is, egy kis rappel keverve.
Mindjárt megnézem az iwiw-fotókat, csak akkor inkább a notival fogok kimenni a vécére, hogy közel legyen ha hánynom kell.
...Fúj bazmeg :|
Úgy döntöttem, hogy nem fogok kimenni a vécéhez egy béna iwiw-kép miatt.
Most meg takaríthatom a hányásomat a szőnyegről.
Megjegyzés küldése