Én nemtudom, én is ennyit nyígtam az órarendem miatt középsuliban? Vagy ez most már divat, hogy akármilyen az órarend, szidni kell? Olvasom itt a kisebbek postjait, és kinek az ének nem jó, kinek nyolc órája van, kinek nemtetszik a magyaróra, anyámkínja van már megint mindenkinél. Tessék csak megnézni egy egyetemi órarendet, és a kis pofikát befogni. Roppantul boldog lennék, ha csak az egyik nap délután öt előtt végeznék, és évente csak 1-1 tárgyból kéne vizsgáznom, nem is beszélve az évközi szünetekről. Vagy ha egyáltalán tudnék tárgyat felvenni, mostmár na. Én lennék a legboldogabb a világon, ha a sors megengedné, hogy elkezdjem a harmadik félévet. Erre ezeknek meg sír a szájuk, hogy miért van csütörtök reggel duplatesi. Az eszem megáll.
2009. szeptember 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 komment:
Tudod az én véleményem az, hogy egy középsulis minek foglalkozzon még az egyetemi órarenddel?! Neki most a középsulis van, neki az ami jó vagy rossz, nyilván az foglalkoztatja és nem a mi órarendünk... Ez ugyanolyan, hogy szinte minden egyetemista lesajnálja az érettségit, pedig az igenis érettségi és azt igenis teljesíteni kell. És lehet, hogy egy egyetemi vizsga önmagában nehezebb, de egy középsulisnak akkor épp az a legnehezebb és ezt jó lenne tiszteletben tartani.
Én csak azt mondom, hogy arra is gondolni kéne, hogy nem mindig az a legjobb/legrosszabb helyzet, amiben éppen mi vagyunk. Gondolni kell arra is, hogy lehet-e annál jobb/rosszabb. És ésszerűnek tartottam leírni a véleményemet, mert én már megtapasztaltam azt, amit más még csak meg fog valamikor.
Mellesleg az érettségi lame volt :P
Megjegyzés küldése