Régebben szívesen mentem fel internetre. Jólesett néha menekülni a világ elől, egy kissé más világ volt az. Már ugye eleve izgi volt, ahogy a betárcsázós nettel egy egész estét kellett várni egy háttérkép lejövetelére. És valahogy úgy az egész háló szebben nézett ki. Nem, nem az esztétikára gondolok, hiszen webháromban már olyan csodákat lehet művelni hogy megszólal, validitás, flash-tartalom, satöbbi. Én itt a tisztaságra gondoltam. Régen olyan volt a net, mint egy rendezett kert. Volt egy fasor, volt egy virágágyás, egy sziklakert, el lehetett igazodni, és az ember jól tudta magát érezni.
Ellenben mi van ma. Akárhová nézek, minden fórumon trollok, a blogpostok okoskodnak, hírportálokon hatásvadász cikkek, linuxkáromló tízévesek, spam áradat, veszettül gazdag monopolcégek, reklámok dögivel, nagyban megy az e-fallosz lóbálás, kié a nagyobb. És már ott tartunk, hogy semmi értelmeset nem tudok csinálni a neten. Erősen szelektálni kell a tartalmat. Nem adblockkal és noscripttel, hanem az agyammal. Ki kell szűrni azt ami nem kell, azt ami nem jó.
És akkor már ez miben különbözik az IRL-től. Semmiben. Ugyanaz a szemét, ugyanaz a mocsok nyomakodik a képembe ezerrel, bárhová néz az ember. Beteg a társadalom, és ez az interneten látszik a legjobban.
Nehéz embernek maradni így, de muszáj. Szelektálni kell az információt. Lehetne mondani, hogy pesszimistán látom a világot. Én azt mondom, inkább realisztikusan. Én észreveszem amit mások nem akarnak, és bizony bántja is a szemem.
Legszívesebben inkább elmennék arra az exobolygóra lakni, amit nemrég fedeztek fel.
És még az egyetem se tetszik. Illetve jobb, mint a tavalyi félév, de unalmasabb is. Sok köcsög van és rossz a közbiztonság. Viszont a fizkém gyakot nagyon szeretem, meg a kerámiát is, meg az olyanokat, ahol sokat kell számolni. A számolós órákat szeretem, igen. A számolósokat szeretem. Ezt azért írom le ennyiszer, mert most engem is megdöbbentett.
Mára ennyi az észosztás, zúzok aludni.
Ellenben mi van ma. Akárhová nézek, minden fórumon trollok, a blogpostok okoskodnak, hírportálokon hatásvadász cikkek, linuxkáromló tízévesek, spam áradat, veszettül gazdag monopolcégek, reklámok dögivel, nagyban megy az e-fallosz lóbálás, kié a nagyobb. És már ott tartunk, hogy semmi értelmeset nem tudok csinálni a neten. Erősen szelektálni kell a tartalmat. Nem adblockkal és noscripttel, hanem az agyammal. Ki kell szűrni azt ami nem kell, azt ami nem jó.
És akkor már ez miben különbözik az IRL-től. Semmiben. Ugyanaz a szemét, ugyanaz a mocsok nyomakodik a képembe ezerrel, bárhová néz az ember. Beteg a társadalom, és ez az interneten látszik a legjobban.
Nehéz embernek maradni így, de muszáj. Szelektálni kell az információt. Lehetne mondani, hogy pesszimistán látom a világot. Én azt mondom, inkább realisztikusan. Én észreveszem amit mások nem akarnak, és bizony bántja is a szemem.
Legszívesebben inkább elmennék arra az exobolygóra lakni, amit nemrég fedeztek fel.
És még az egyetem se tetszik. Illetve jobb, mint a tavalyi félév, de unalmasabb is. Sok köcsög van és rossz a közbiztonság. Viszont a fizkém gyakot nagyon szeretem, meg a kerámiát is, meg az olyanokat, ahol sokat kell számolni. A számolós órákat szeretem, igen. A számolósokat szeretem. Ezt azért írom le ennyiszer, mert most engem is megdöbbentett.
Mára ennyi az észosztás, zúzok aludni.
6 komment:
Azt hiszem, én ezért is használok feedolvasót. Meg visszahúzódóbb lettem a weboldalak böngészésében, mikor fáradt vagyok. Nincs kedvem válogatni.
Érdekes gondolat, és tetszik, abszolút egyetértek.
Hát ja, van benne valami.
De azzal vitába szállnék, hogy nem vagy pesszimista. Szerintem az vagy. És azt sem mondom, hogy én sem vagyok az, mert szerintem nem, de talán mégis, ezt mások tudják megítélni.
Én szeretem az internetet még mindig. A mai napig képes vagyok megdöbbenni, hogy egy filmet, amit egy egészen más kontinensen is csak órákkal előtt vetítettek a tévében, az az én gépemen tud teremni másnap reggel. Meg olyan gyors sávszélességgel, ami nekem nincs, azzal egy irdatlan nagy film is, és töménytelen adat pillanatok alatt letöltődik. Szerintem csodálatos.
Nem vagy pesszimista. A bizonyíték erre egy lány.
Az internet pedig tényleg jó, csak elvesztette a varázsát. Megszoktuk. Túl nagy lett, az is tény, de attól még jó, csak már nem varázslatos.
Az első és második mondatom Zoltánnak szólt. Koptschek pesszimista. De egészségesen az.
Talán igazad van, ha egy picit is optimistább lennék, nem lenne blog.
Megjegyzés küldése