Amúgy nem haragszom én senkire. Sőt. Meglepően sokan kitartanak mellettem annak ellenére, hogy ilyen bunkó módon viselkedem úgy általában. Most még a kedvem is jó, mert van hallgatni való zene, van egy király jegyzőkönyv kerámiatanra, amit holnap ki fogok adni a kezeim közül, és holnap megint megyek dobolni.

Fú, meg az előbb éppen itt izé, olvasgatok egy érdekes diavetítést a chroot-környezetről, amikor valami sötét árny vetül a kezemre, felnézek, és a fejem fölött repül el egy ilyen nehézbombázó taktikai éjjelilepke, és olyan hangot ad ki magából, mint a B-52-esek éjjelente az égen. Na egyből nagy levegő, "ne ess pánikba, ne ess pánikba", egyből adrenalinlöket öntötte el a piramissejtjeim sejthártyáját, el század másodperc alatt lejátszódott elmémben a szituációra reagálható összes lehetséges válasz, és azok következményei: vagy nekem lesz itt ma annyi, vagy neki.
De egy röpke néhány perc alatt végül sikerült levadásznom, fogságba ejtettem, és most szomorkásan bálmulja egy műanyag CD-henger belső felét. Már amennyire tudnak ezek az izék szomorkásan bámulni. Szerintem tuti bosszú állni jött, nagyon agresszívan repkedett felém, de egy CD-henger ellenében lássuk be, tehetetlen. Holnap becsületes harcos módjára el fogom engedni, ha addig kihúzza a hadifogságban.
De hogy jutott ez ide be?! Az összes nyílászáró zárva van.