- A főszereplő naiv, és rögtön az első fejezetben már van ellensége. Nem valami szerencsés pacák. Viszont sok pénze van és egy dögös Mercédese bőrülésekkel és két nagy légzsákkal.
- Még két ellensége van, és az apja csöves. Hát ez kész.
- 55. oldalnál kis szünet. Dantest elvitték tárgyalni, és most meg valami királypárti lakomáról van szó, de amúgy gőzöm sincs hogy most akkor mi van és ki kicsoda. Néhol amúgy kicsit uncsi a regény, televan üresjárattal. Egy T-800-as megjelenhetne és rendet tehetne, vagy valami. Dantes meg megérdemli a börtönt, mert folyton csak a nők után kajtatott, és nem vette észre hogy valakik be akarják mártani. Amúgy meg írtóra fárasztó tud lenni az archaikus nyelvezet.
- Még egy ellenség.
- 103. oldal, sokminden történt, a szerencsétlen börtönbe került. És közben mutatják a királyt is, Napóleont meg az ügyészhelyettest már vagy 30 oldalon keresztül, de az isten szerelmére, engem Dantes érdekel, nem a többi csóringer. Most nem tartok szünetet, addig olvasom amíg őt nem fogják mutatni.
- És mostmár az ellenségnek is van ellensége.
- A 129. oldalon végre írnak is róla valamit. Nem tudom, mit kellett eddig tökölni a második Restaurációval meg Napoleon 100 napos uralmával.
- Na, nem tartott sokáig. Most épp a cellatársáról van szó. Dumas meg néhol olyan barokkos körmondatokat ír, hogy azt sem tudom, fiú-e vagy lány. Ráadásul mindenféle hasonlatot és költői képet is tesz bele. Most már értem, miért háromkötetes ez a mű.
- 15. fejezet: már hat oldal óta csak a börtönbeli szenvedéseket írja. Elég lenne már.
- 149. oldal. Na, most kezd izgalmas lenni talán.
Á nem, mégsem.
Ja, de. Mégis.
- Már hét éve van a börtönben, olybá tűnik hogy énis éppen annyi ideje olvasom. Amióta nincsenek kötelezők, elszoktam az olvasástól hogy a fene vinné el.
- Hopp, a Cabanist Cannabisnak olvastam. Amúgy most épp az abbéval trécselnek, és a szökést tervelik.
- Háromnegyed hét van, még ma elolvasok hatvan oldalt, holnap meg annyit mint ma (240-et), és akkor két nap alatt végeznék is az első kötettel. Hát nem egy herripotter, az már igaz... az kétszer ilyen vaskos volt és feleennyi idő alatt letudtam.
- Már megint Cannabis. Valami vegyészt emlegetnek ilyen névvel.
- a 202. oldalon hangzik el először így egyben az, hogy Monte Cristo. És az egy sziget, nem egy hegy.
- Érdekes hogy a cellatársnak éppen agyvérzéses paralízise van, de azért még el tud mondani két oldalnyi monológot a barátságról és a szeretetről.
- Na. 220-nál végre megszökik. Bár nem úgy ahogy tervezte. Kemény a csávó, most elmegy pénzt szerezni, utána meg bosszút állni azokon, akik a sittre juttatták. De mostmár tényleg izgalmas ez a könyv.
- És végül a tervezett 240. oldalnál vége is pont a fejezetnek, elindul a csákó Monte Crsito szigetére a kincsért. Kicsit fáradt vagyok, de itt ma nem fejezem be, olvasom tovább éjfélig, mert most kezdi izgi lenni.
Holnap újabb post, addigis gyűjtöm az élményeket. A bejegyzés aljára ne figyeljetek oda, 11 és fél órája írom ezt a szöveget. Meg van nyitva a szövegmező, én meg olvasás közben kiegészítem az észrevételeimmel.
- Még két ellensége van, és az apja csöves. Hát ez kész.
- 55. oldalnál kis szünet. Dantest elvitték tárgyalni, és most meg valami királypárti lakomáról van szó, de amúgy gőzöm sincs hogy most akkor mi van és ki kicsoda. Néhol amúgy kicsit uncsi a regény, televan üresjárattal. Egy T-800-as megjelenhetne és rendet tehetne, vagy valami. Dantes meg megérdemli a börtönt, mert folyton csak a nők után kajtatott, és nem vette észre hogy valakik be akarják mártani. Amúgy meg írtóra fárasztó tud lenni az archaikus nyelvezet.
- Még egy ellenség.
- 103. oldal, sokminden történt, a szerencsétlen börtönbe került. És közben mutatják a királyt is, Napóleont meg az ügyészhelyettest már vagy 30 oldalon keresztül, de az isten szerelmére, engem Dantes érdekel, nem a többi csóringer. Most nem tartok szünetet, addig olvasom amíg őt nem fogják mutatni.
- És mostmár az ellenségnek is van ellensége.
- A 129. oldalon végre írnak is róla valamit. Nem tudom, mit kellett eddig tökölni a második Restaurációval meg Napoleon 100 napos uralmával.
- Na, nem tartott sokáig. Most épp a cellatársáról van szó. Dumas meg néhol olyan barokkos körmondatokat ír, hogy azt sem tudom, fiú-e vagy lány. Ráadásul mindenféle hasonlatot és költői képet is tesz bele. Most már értem, miért háromkötetes ez a mű.
- 15. fejezet: már hat oldal óta csak a börtönbeli szenvedéseket írja. Elég lenne már.
- 149. oldal. Na, most kezd izgalmas lenni talán.
Á nem, mégsem.
Ja, de. Mégis.
- Már hét éve van a börtönben, olybá tűnik hogy énis éppen annyi ideje olvasom. Amióta nincsenek kötelezők, elszoktam az olvasástól hogy a fene vinné el.
- Hopp, a Cabanist Cannabisnak olvastam. Amúgy most épp az abbéval trécselnek, és a szökést tervelik.
- Háromnegyed hét van, még ma elolvasok hatvan oldalt, holnap meg annyit mint ma (240-et), és akkor két nap alatt végeznék is az első kötettel. Hát nem egy herripotter, az már igaz... az kétszer ilyen vaskos volt és feleennyi idő alatt letudtam.
- Már megint Cannabis. Valami vegyészt emlegetnek ilyen névvel.
- a 202. oldalon hangzik el először így egyben az, hogy Monte Cristo. És az egy sziget, nem egy hegy.
- Érdekes hogy a cellatársnak éppen agyvérzéses paralízise van, de azért még el tud mondani két oldalnyi monológot a barátságról és a szeretetről.
- Na. 220-nál végre megszökik. Bár nem úgy ahogy tervezte. Kemény a csávó, most elmegy pénzt szerezni, utána meg bosszút állni azokon, akik a sittre juttatták. De mostmár tényleg izgalmas ez a könyv.
- És végül a tervezett 240. oldalnál vége is pont a fejezetnek, elindul a csákó Monte Crsito szigetére a kincsért. Kicsit fáradt vagyok, de itt ma nem fejezem be, olvasom tovább éjfélig, mert most kezdi izgi lenni.
Holnap újabb post, addigis gyűjtöm az élményeket. A bejegyzés aljára ne figyeljetek oda, 11 és fél órája írom ezt a szöveget. Meg van nyitva a szövegmező, én meg olvasás közben kiegészítem az észrevételeimmel.
0 komment:
Megjegyzés küldése