mém

Kezdem azzal hogy ma voltam Király Vic koncerten, és én szégyelltem magam az énekes helyett, de komolyan. Az igénytelenség legalja, amikor már a közönség érzi magát kellemetlenül*. De hogy vidáman fejezzük be a mai napot is, csórtam egy mémet, mert ilyen már régen volt:

Mi az első reakciód, ha reggel a tükörbe nézel?
Valamit kéne kezdeni magammal ma is.

Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
Általában elég egy jól időzített poén, meg az arra épülő többi jól időzített poén. De... hmm... mostanában ritkán nevetek. Na holnaptól ezen is változtatok.

Mikor és kivel csókolóztál először?
Ciki, de ilyen még nem esett meg velem.

Mi a kedvenc dalod jelen pillanatban?
Volt az életemben egy ötéves korszak, amikor a Depeche Mode Enjoy the silence volt a favorit, de most a Muse Sing for Absolution a befutó.

Kerültél már kínos helyzetbe?
Én állandóan kínosan érzem magam társaságban (ugye AS), de akkor a legjobban, amikor nem tudok befejezni egy értelmesen kezdődő mondatot, mert izé...
Pont mint ezt.

Mikor sírtál utoljára?
Hú, már nem emlékszem pontosan, de talán a Híd Terabithiában, amikor meghalt a csaj, na akkor. Illetve nem is volt igazi sírás, mert ott voltak mellettem a tesóim is, úgyhogy nem engedhettem meg magamnak a hisztit, de azért be kell valljam, könnybe lábadt a szemem.

Mentél már ki filmről moziban? Ha igen, mi volt az?
Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már kifizettem a drága jegyet, akkor most már akármilyen ocsmány is a film, végignézem. Meg akinek tetszik, biztos nem venné jó néven, hogy mások ott film közben mászkálnak összevissza, mert azt én sem szeretem.
Szóval nem.
Viszont egyszer mindenképpen ki akarom próbálni, hogy megvárom a stáblista végét, teljesen a végét.

Hazudtál már azért, hogy valaki jobban érezze magát?
Nemzetbiztonsági okokból nem nyilatkozhatok. Felhívom az ügyvédem.

Ha te egy Heroes szereplő lennél, mi lenne a te erőd?
Hű, ez is ciki lesz, mert én egy részt sem láttam belőle (ígérem pótolni fogom ezt is). De asszem az a teleportálós japán, vagy ki, ő tetszett.
De énis tudok ám olyat mondani, amit más nem tud, például mi a kedvenc hemográfiai mondatod a Miraclesből? :P
Vagy egy egyszerűbb, hogy melyik Dharma-bázis szeretnél lenni a Lostból?

Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?
Nagyon szerettem a legót, még most is szeretem, csak már nagy vagyok ezért társaságban nem illik vele játszani. Pedig olyan űrhajókat és autókat tudtam építeni, hogy ihaj. Meg amúgy egy darab bottal is jól el tudtam játszani napokig, mint a legtöbb kisgyerek, szóval kicsit fura ez a kérdés.

VÁLASSZ!
Kávé vagy tea? Tea, mert a Teofilin neve vonzóbb, mint a Koffein. (Mert az hasonlít a Teofilra, ami a nővérem nyulának a neve volt.)
Vígjáték vagy horror? Vígjáték. Bár volt olyan horror, amin ugyanúgy röhögtem. És volt olyan vígjáték, amin féltem.
Avril Lavigne vagy Katy Perry? Az első csajt ismerem, a másodikat nem. De Avril asszem kanadai, és én csipázom a kanadaiakat (a south park óta), úgyhogy ő.
Gyorskaja vagy a mama főztje? Nyílván a mamáé.
Harc vagy béke? Nem vagyok hippi, de béke.
Bulizás vagy otthon ülés? Otthoni bulizás.

FEJEZD BE A MONDATOKAT!
Néha mindennél jobban vágyom arra, hogy... képes legyek egy ültő helyemben hat órán keresztül folyamatosan tanulni a vizsgákra.
Ha szomorú vagyok vágyom arra,hogy... valaki megnyomja a Backspacet, és átírjuk a szomorú történetet valami vidámabbra.
Semmi pénzért sem... válnék meg a macskámtól. Meg a jegesmedvémtől sem, Alberttől. Komolyan, van egy jegesmedvém. Ezt tök fura kimondani. Pedig így van.
A zene számomra... munka, szórakozás, az életformát is írnám, de az olyan elcsépelt egy közhely. Kicsit nehéz ezt megfogalmazni, mert 10 évig zongoráztam, hat éve dobolok, öt éve játszom ütőegyüttesben és harmadik éve szimfonikus zenekarban, és mindeközben folyamatosan alakult az ízlésem. A klasszikus zenéért odavagyok, az elektronikusért úgyszintén. Csak az olyan zenéket nem szeretem, amik mögött nincs valós tehetség, csak pár óra alatt összedobált számítógépes loopok és nuku hangú rapperek / nuku tehetségű Dj-k, akik azt hiszik hogy kemények. Ezekről süt az igénytelenség. Ezektől kíméljetek. Szóval a lényeg, hogy a zene és én, hát úgy megvagyunk. Mindketten ismerjük a másikat, bízunk egymásban. És ez jó dolog.

* Félreértés ne essék, nem az énektudásával van bajom. De engem franciaországba hívnak kétévente, értitek, egy ilyen orbitális haknit messziről kiszagolok. Ehhez tapasztalat kell (reméljük Viktorkának idővel az is lesz), és az is fontos, hogy ne ebből éljen az ember, mint sokan csinálják. Mert ebből itthon nem lehet megélni. Ez tény. Én tudom, szakmabeli vagyok.
Ezt most jól megmondtam.