állapot

És hogy ilyen is legyen: Itt ülök kereszben az ágyon, ajtó bezárva (hogy ne jöjjenek be a rovarok és egyebek), az eső kopog hangosan a tetőablakon, és az utca fénye szűrődik be fátyolosan a hővédő roló mögül, egyedül a laptop képernyője világít a képembe. A processzorventillátor halkan duruzsol, a hálózati adapter pedig őrjítő (értsd: agyvelőrobbantó) hangon sípol, de már megszoktam.* Rajtam bézs póló van, és kockás rövidnadrág: a pizsamám. Egyedül a minimáldesignra szabott Firefox van megnyitva, azok keresztül írom a blogot hajnali fél háromkor. A conky másodpercenként diszkréten frissíti adatait, pislog egyet-egyet. Már a pingvin is álmos, nemsokára suspendbe teszem. Van még két feedem, azokat elolvasom.
A macskám a bejárati ajtó előtti lábtörlőn kucorog, szegény. Nem szereti az esőt.

* Egy év alatt már azt is kifigyeltem, hogy ha nagyon le van merülve és úgy tölt, akkor magas és recsegős a hangja, ha olyan 30-70%, akkor egyenletes, recsegésmentes középmagas a hangja, ha meg 80%, vagy fölötte, akkor meg ütemesen megreccsenenő, a töltés előrehaladtával egyre halkuló, mély alapsípolás, és egyre táguló időközönkénti reccsenések, majd az utolsó reccsenést követő csend jelenti a 100%-ot.