Ma anyagszerkezettanon tíz perc erejéig újra az alma mater Hermanban érezhettem magam egy hétfői duplamatekban Kati-nénivel. Kihívtak a táblához, és egy térelemen belül elhelyezkedő, (111) Miller-indexű sík térbeli atomsűrűségét kellett kiszámolni primitív hexagonális rácsszerkezetben. Ehhez tudni kell, hogy előbb-utóbb egy paralelogramma fog kijönni, aminek mindkét oldalpárja gyökkettő a. És itt jön be az egyenlő szárú, szabályos háromszög, pitagorasz-tétel, magasság számolás, és elmondhatatlan, mennyire jó érzés volt olyan dolgokat számolni, mint amilyeneket régen a suliban is kellett. Hermanosok, akik még oda jártok és olvassátok ezt a blogot, becsüljétek meg iskolátokat. Nem is tudjátok még, mennyire jó volt oda járni (ahhoz képest, ami itt folyik az egyetemen). Isteni jó volt pitagoraszt számolni a jól bevált módszerrel. Mindenkinek ajánlom. És nagyon örülök most, hogy kiderült, nem vagyok hülye matekból. Jó tanárom volt és jól megtanított. Hű de büszke vagyok most.

Ezen kívül most már nincs olyan sok takony bennem, viszont a tüdőm veszettül fáj, ha köhögök.

A következő, a blog fellendítését és fejlesztését célzó projekt pedig abból fog állni, hogy nekiülök majd egy borús délután, és felcímkézem az eddigi majd' két és fél száz bejegyzésemet. Nagyon sok bejegyzésem van már különböző és azonos témákról, és így könnyebb lesz keresgélni közöttük. Tudom, hogy senki nem fog rájuk kattintani, de hát na. Úgy lesz szép a blog, ha megcsinálom. A közgyűlés már megszavazta, már csak a blogvezetésre hárul a fejlesztési terv megvalósítása.