mér is van blogom?

Na itt a kérdés, amit egy éve kellett volna feltennem magamnak, de most nem fogok hazudni. Végül is szeretek én blogot írni. Olyan dolog ez, mint amikor új házba költözik az ember, bútorokat installál bele*, és azt hallja a haverjaitól, hogy milyen jó annak, aki vesz magának kaktuszt**, mert olyan jó a kaktusz. Mármint nem a kaktusz a jó, hanem az, hogy ha van. Mint a reklámokban, sosem a reklámozott terméket vesszük meg, hanem a nyugati életérzést, amit a reklám közvetít. És a pénztártól való távozás után vesszük észre, hogy átcseszték a fejünket, mert vettünk egy rohadt drága szart, és ugyanolyan csórók maradtunk, mint voltunk.
Szóval van házam és bútoraim, de addig nem lehetek menő, amíg nincs kaktuszom, úgyhogy üsse kő, veszek magamnak egy kib_szott kaktuszt is, ha ez kell. Elültetem és locsolgatom, hogy mégse pusztuljon már ki, és várom, hogy jöjjön a feeling. Hónapokon keresztül várom. Unom magam, néha leülök a kaktusszal beszélgetni, tápot gyúrok a földjébe, lepermetezem, és úgy gondozgatom.
Aztán amikor egy reggel arra ébredek, hogy azt a rohadt eget, de szép nagy és egészséges ez a kaktusz itt az ablakomban, akkor jövök rá, hogy nem is a feeling volt a lényeg mégsem. Hanem hogy tartalmasan töltöttem az utóbbi hónapokat, és van eredménye a dolognak.
Na így vagyok én ezzel a bloggal. Locsolgatom és nevelgetem, arra törexem, hogy minél különb és szebb és menőbb legyen, mint a többi blog. Egy év az életemből, egy kis darabka.
Bakker, ezt a szöveget az egy éves évfordulón kellett vonla elsütnöm. Mindegy mostmár, csak úgy eszembejutott, gondoltam leírom.
Mellesleg a katuszos sztori kivételesen igaz.

* Beköti a netet és postafiókot és iwiwet csinál magának.
** blogot regisztrál