nosza

Őszintén, és csak nektek, a K blog tiszteletbeli olvasóinak exkluzíve bevallom, a kommentelési lehetőség nem véletlenül van beállítva nálam, és a jelszó nélküli belépés is nyilván a ti érdekeiteket szolgálja. Ontom magamból itt a jobbnál jobb bejegyzéseket, néha még egy csipetnyi poént is csempészek a végükre, de kicsit azért idegesítő így írni, hogy semmi válasz. Olvasok más blogokat is, nem nagy blogok, tényleg csak magánjellegűek, és ott is a leggagyibb kis bejegyzésecskéhez is legalább 10 millió komment érkezik. Nálam meg ott virít lent a nagy gülüszemű nulla.

Olyan, mintha mondanék egy marha jó viccet, és mindenki csak állna bambán kerek szemekkel és rezzenéstelen arcéllel, és csak egyedül Levente mondaná öt perccel utána, hogy nem is volt annyira igazán jó vicc*. Tisztára, mintha a kerben növő sóska kedvéért írnám ki az életem dolgait. Kábé ugyanaz a reakció. Ezért hát most aktivizáljátok magatokat:

Aki olvas engem, az kommenteljen egy szmájlit. Nem kell sok, csak egy vigyorgó kis krumplifej egy félkör alakú szájjal és lehetőség szerint ellátva szemekkel, két-három karakter, nem kell több. Akár névtelenül is lehet, ha úgy jobb nektek, mit bánom én. De ha úgy igazándiból szeretnétek, hogy jó bejegyzéseket írjak, akkor egy pontszemű kis makesz igazán nem telik sokból, és az én önbizalmammal is csodákra képes. Persze nem muszáj, becsület dolga. De én azért örülnék neki.

* De azért persze ő is kuncogna amikor nem nézek oda.