önelemzés - utolsó rész

1. Viselkedési minta nem verbális, kifejezett zavarai, mint pl. a szemkontaktus kerülése, valamint a társas interakciókat szabályozó gesztusok zavarai.
2. Hiányzó spontán vágyak pl. másokkal való játék-, szórakozás- vagy aktivitásmegosztásra, hiányzó szociális vagy érzelmi kapcsolatfelvételi szándékok.
3. Koncentrált foglalkozás egy vagy több sztereotipikus és korlátozott érdeklődési viselkedési mintával, melyeknek intenzitása vagy maga az érdeklődési terület eltér a normálistól.
4. Látszatra makacs követése speciális, nem funkcionális rutinoknak vagy rituáléknak.
5. Semmi jele sincsen késésben az általános beszédképességben (pl. az érintett személy kétéves korban egyes szavakat már használ, majd kb. hároméves korban komunikatív módon képes beszélni).
6. Semmi látható jele sincsen a klinikai kognitív fejlődésnek; a viselkedési minták életkornak megfelelően alakulnak; kíváncsiság a környezetére, a gyermeki szokásokra.

Nos hát akkor lássuk.
1. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem veszem fel könnyen a kontaktust, és zavarban vagyok, ha valakivel beszélnem kell, legyen az akár egy bolti eladó, vagy egy osztálytárs (kivéve, ha már ismer, és nyolc éve a barátom). A nők és az érzelmek terén való tudatlanságom messze földön híres.
2. Az is közismert, hogy utálok bulikba járni, teljességgel hidegen hagy mindenféle közösségi szórakozás, és ha mégis elmegyek ilyen helyekre, akkor ha lehet, inkább nem szólok senkihez.
3. Az érdeklődési területem meg eltér a normálistól a multiverzumok kutatását és az Einstein-Rosen hidakat illetően, viszont azokban szerintem kifejezetten jó vagyok.
4. A rituálékat inkább nem írom le, mert ki fogtok röhögni. Legyen elég annyi, hogy minden reggel az előre jól eltervezett, adott sorrendben kell elvégeznem a dolgokat, különben a napomnak lőttek.
5. Négyéves koromban folyékonyan olvastam.
6. Ezekhez képest nagyjából úgy nézek ki, mint egy normális ember.
Ezt a fenti összehasonlítást csak a magam megerősítésére írtam, mert elvégeztem egy tesztet, és nagyon durva eredmény jött ki (19 és 44). Régebben írtam, hogy skizofrén vagyok, meg mindenféle problémám van a társadalmi kapcsolatokkal, igen, nos hát nem teljesen így van, hanem ezek szerint csak Asperger-szindrómám van, ami az autizmus egyik enyhébb fajtája. Ami még a tesztet illeti, utólag döbbentem rá, hogy engem tényleg jobban érdekelnek az állatok, mint az emberek, tényleg meg szoktam kérdőjelezni a társadalmi szokásokat és szerepeket, és gyakran tényleg magamba szoktam zárkózni. A blogom rá a tanú. És annak is van jelentősége, hogy olyan dolgok zavarnak engem, amik másokat nem (a hermanos egérpadok hangja, egyes színek, a tojáshab állaga).
A hermannak köszönhetem, hogy megtanultam érintkezni másokkal, hogy megtanultam az emberi kommunikációt. Néhányan ismerhetnek, mennyire csendes voltam előtte. A herman nagyjából felkészített az életre, így normálisnak tudom magam tettetni. Így születhetett meg ez a blog is.
Persze csak remélhetem, hogy inkább Aspergeres vagyok, mint Hipochondriás.

---
Update este 22:22-kor: Utánaolvastam sok helyen, és most már szinte biztos, hogy ilyenem van. Jó tudni. Még szerencse, hogy nekem csak egy enyhébb változat jutott. Azt írták, szeretnének társas kapcsolatokat teremteni, de nem tudják, hogyan tegyék. Viszont képesek megtanulni, mint ahogy bárki meg tud tanulni zongorázni. Én már tudok zongorázni.
Ezt most mind fontosnak tartottam leírni. A 19/44 már tényleg durva. Nem számítottam rá, hogy ez fog kijönni. És még Melinda is hiányzik egy kicsit. Már ötödik napja folyamatosan. Folyamatosan.