tanuláás

Nem tudtam eldönteni, hogy mit tanulhatnék még az érettségire, ezért úgy döntöttem, hogy nem fogok semmit se tanulni, mert aminek a fejemben kéne lennie, az vagy már ott van, vagy most egy fél nap alatt már nem is lesz benne. Ezért hát úgy döntöttem, inkább most elolvasok egy könyvet a szeretetről, hogy kellőképpen ráhangolódjak az irodalomra, utána a márai-könyvemet, de hogy ti se unatkozzatok, megírtam a történet nyolcadik, és egyben évadzáró epizódját, mert még tovább kell gondolnom a cselekményt, és az nem két hét lesz, hanem több. Ezentúl tehát olyan átlagban havi egy részben kell gondolkozni, akit érdekel esetleg. Meg még majd jusson eszembe, hogy a függvénytáblából kiradírozzak mindent, és hogy a törifüzeteimet majd szépen módszeresen nézzem át a következő két nap folyamán.
Amúgy az a baj, hogy nem tudom, egy szövegértésre mit lehet tanulni, és hogy ezen kívül miért tanul rá mindenki más, csak a leventék nem. Há' nyolcosztályos hermanosként csak nem vagyunk olyan hülyék, hogy elrontsuk... vagy igen?
Az utóbbi időben annyira elszoktam a tanulástól, hogy nemtudommileszittavégén. Ebben a tanárok a hibásak, mert csak az emeltszintrekészülőkkel foglalkoztak, és velünk nem.
Tök jó, már arra a szintre jutottam, hogy mindenki mást vádolok, de magamat nem. Ettől vagyok ember. Na jó, most inkább abbahagyom ezt a bejegyzést.

Ápdét: A történet többi része ott van még a menüsávomon, csak kicsit lejjebb került, nem kell megijedni.